Erre példaként Horvátország schengeni bojkottjával való fenyegetését, és a románokat említi, akiknek "az Európát védelmező ezeréves Magyarország példáját dörgöltük az orruk alá" - holott mindkét üzenet erősen sérti az átlagpolgárok nemzeti önérzetét, amire mi magyarok is érzékenyek vagyunk. A főszerkesztő úgy véli, a diplomáciában ugyan meg kell tartanunk határozottságunkat a kérdésben, ám takarékoskodnunk kellene a jelzőkkel, mivel ha már fokozhatatlanná válnak, akkor "a mégoly durva szavak is elveszítik erejüket és jelentőségüket, és tetteket követelnek maguk helyett" - figyelmeztetett Borókai hozzátéve, hogy "attól meg a jó Isten mentsen meg bennünket".
A főszerkesztő szerint a kelet-európai tranzitországokkal - mint például Görögországgal, Macedóniával és Szerbiával - ellentétben a magyar kormány szembenézett a menekült problémával, és vállalta az ebből adódó konfliktusokat. A kabinet azonban önálló mozgásával mély megdöbbenést keltett a problémával csak gondolati síkon foglalkozó szövetségeseiben. Borókai kifejtette, hogy a migrációs helyzet annyira felforgatta az Uniót, hogy szövetséges országok vezetői estek egymásnak - hárítva a felelősséget. Szerinte inkább erre kellene megoldást keresnie a Külügyminisztériumnak.