Kívülről úgy tűnhet, hogy Magyarország irányítja az Európai Unió menekültügyi politikáját. Orbán Viktor miniszterelnök hatpontos javaslatáról szólt a fáma, amelyből csak egyet nem fogadtak el az Európai Unió állam- és kormányfői rendkívüli brüsszeli, a migráció témájának szentelt csúcsértekezletükön, méghozzá azt, hogy erősítsék meg Görögország külső határait. Az öt javaslat elfogadásáról maga a magyar kormányfő számolt be. Azt azonban azért nem ártana tisztába tenni, hogy az uniós csúcs nem úgy zajlott, hogy Orbán kiállt a plénum elé, s javaslatainak többségét hallva lelkesen bólogattak a jelenlévő állam- és kormányfők, s kicsit dohogtak is: „a csuda vigye el, hogy ez nekünk eddig nem jutott az eszünkbe!” Ezekről az Orbánnak tulajdonított javaslatokról már eddig is zajlottak egyeztetések az EU-n belül, ám most, az uniós csúcs után – a hazai közegnek legalábbis – el lehet adni úgy őket úgy, hogy lám, ezeket mind magyar kezdeményezésre fogadták el.
A valóság azonban teljesen más. Magyarország uniós szinten, ha tetszik, ha nem, nem tartozik a fontos szereplők közé. A menekültválság tekintetében valóban irányult ránk a figyelem, de ettől még nem tőlünk várják a megoldást, kivált azután, hogy az egész világ élőben követhette nyomon, itthon hogy bánnak a menekültekkel.
Az uniós migrációs politikát sokáig a teszetoszaság jellemezte, amit Angela Merkel szeptember közepén elégelt meg. Ekkor ugyanis az uniós belügyminiszterek nem tudtak megállapodni a 120 ezer menekült elosztásáról szóló javaslatról, pedig leszavazhatták volna a rebellis visegrádi országokat. Ám uniós szokás szerint konszenzusra törekedtek, ezért bejelentették, októberben hozzák meg a végső döntést. A kancellár azonban úgy vélte, mégiscsak járhatatlan az az út, hogy négy állam miatt zsákutcába jut az EU migrációs politikája. Abból indult ki, ha máskor is engednek a lázadóknak, akkor lassan felesleges is közös Európáról beszélni. A kancellár közbenjárására már e hét keddjére összehívták a belügyminiszterek a következő tanácskozásukat, szerdára pedig kiírták a rendkívüli uniós csúcs megrendezését. A keddi belügyminiszteri találkozónak nem is lehetett más a vége, mint az, hogy leszavazták Magyarországot, Szlovákiát, Csehországot és Romániát.
Itthonról úgy tűnhet, hogy a visegrádi egység az utolsó pillanatig megmaradt. Lengyelország azonban már korábban jelezte, nem csatlakozik tovább a mereven elutasítók táborához, az uniós csúcs napján pedig Csehország közölte: Prága sem akar a megállapodás útjába állni.
Magyarország és Szlovákia lényegében magára maradt, ők képviselték a keményvonalasok táborát. Szlovákia jelezte, hogy az Európai Unió luxemburgi székhelyű bíróságán támadja meg az unió belügyminiszterei által minősített többségi szavazással kedden jóváhagyott, a migránsok kötelező elosztását előíró kvótadöntést. Fico azonban ezzel, s a menekültekkel kapcsolatos radikális megnyilvánulásaival eléri azt, hogy az általa vezetett Smert kizárhatják az európai szocialisták pártcsaládjából. Hasonló lépésre azonban ezúttal nem készül a konzervatív Európai Néppárt, sőt, annak vezetője, a német keresztényszocialista Manfred Weber, Budapesten lelkendezett Orbán migrációs politikájáért, szembemenve ezzel Angela Merkel kancellárral is.
Kialakulhat-e egy tartós magyar-szlovák szövetség a menekültpolitikában? Aligha. Robert Fico Orbánhoz hasonló személyiség, aki a külpolitikát a belpolitikának veti alá. Ha érdeke úgy kívánja, minden további nélkül hátba támadja a magyar miniszterelnököt. Ennek a jelét vetíti előre a pluska portáljának értesülése is, amely szerint Szlovákia egy mobil akadályrendszer telepítését tűzte ki a szlovák-magyar határra, vagyis – ha enyhébb formában is, s nem olyan hosszú szakaszon – lesz kerítés ezen a határrészen is.
Ami Angela Merkel szerepét illeti, bármit sugallnak is itthon, továbbra is ő, s nem Orbán Viktor határozza meg az EU menekültügyi politikáját. A német kancellár a menekültek regisztrálásának, menedékkérelmük elbírálásának teljes reformját, s a dublini egyezmény modernizálását tartja további fontos feladatának. Ezt csak ő viheti véghez Európában, senki más.
Az EU-csúcson dióhéjban a következő döntések születtek:
-
Az ENSZ élelmezési programja, amely központi szerepet játszik a szíriai menekültek ellátásában, további legalább 1 milliárd eurót kap az uniós forrásokból. A segítségre mielőbb szüksége lenne a szervezetnek annál is inkább, mert az EU államai idén majdnem a felére, 157 millió euróra csökkentették az eddigi támogatás mértékét
-
Olaszországban, Görögországban és Bulgáriában hatalmas menekülttáborokat, hotspotokat hoznak létre. Az itt regisztráltak közül 160 ezer menekültet osztanak szét az EU területén
-
Törökországnak, Libanonnak, Jordániának és más országoknak segítenek abban, hogy úrrá legyenek menekültválságon. (Ezekben az országokban mintegy 4 millió szíriai lelt menedékre). Az EU ezért egyebek mellett felemeli regionális fejlesztési alapját. Összegről még nincs döntés
-
„Minden szinten” erősítik a párbeszédet Törökországgal. Ez talán a legfontosabb politikai döntés annál is inkább, mert Ankara jelenleg igen kényes belpolitikai helyzetben van a regionális konfliktusok (Iszlám Állam, kurdok), illetve a közelgő novemberi előrehozott választás miatt. Október 5-re Brüsszelbe várják Recep Tayyip Erdogan török államfőt
-
Segítenek a nyugat-balkáni országoknak abban, hogy úrrá legyenek a menekültválságon
-
Harcolnak a menekültproblémát kiváltó okok ellen, emelik az afrikai államoknak nyújtott segélyek összegét. 1,8 milliárd euróról van szó
-
Szigorított ellenőrzéssel jobban védik az EU külső határait, megerősítik az EU határőrizeti ügynökségét, a Frontexet
-
Az EU külső határainál lévő országoknak nagyobb segítséget nyújtanak a menekültek regisztrálásában, hogy megkönnyítsék az elutasított menedékkérők visszatoloncolását.
Ezekről a kérdésekről további tárgyalások várhatóak az EU következő, októberi csúcsértekezletén.
Ki ért egyet Budapesttel, s miben?
Mennyire értenek egyet Magyarország menekültpolitikájával az egyes uniós országok? Erre azért nem lehet egyértelműen válaszolni, mert a menekültpolitika több kérdésből tevődik össze. Egyetértenek-e az országok a dublini egyezménnyel, vagy sem, regisztrálják-e a menekülteket, vagy sem, átengedik-e őket az adott országon, vagy sem, elfogadják-e a kvótarendszert, vagy sem, emberként bánnak-e velük, vagy sem. Nemcsak a retorika, hanem az intézkedések alapján próbáltuk megbecsülni, hány százalékban egyezik az egyes államok véleménye Magyarország politikájával.
Szlovákia - 100%
Orbán Viktor legnagyobb harcostársa Robert Fico a menekültkérdésben, a kvóták elutasításában. Retorikájuk kísértetiesen hasonlít egymásra. A szlovák kormányfő is iszlám-veszélyt emleget, s azt, hogy mindenáron meg kell védeni az EU határait. Fico is kerítést építene – a magyar határra. Egyelőre maradhat is a szövetség a két ország között, mert a Magyarországon áthaladó menekültek nem Szlovákián, hanem Ausztrián haladnak keresztül, így nincs közvetlen ütközési pont. Fico Orbánhoz hasonlóan összekapcsolta a menekültkérdést a romakérdéssel.
Csehország - 100%
Csehországot közvetlenül nem érinti a menekültválság, de Prága is nemet mond a kvótarendszerre. Prága álláspontja Magyarországhoz hasonlóan az, hogy a prágai kormány meg kívánja őrizni önállóságát a migrációs problémák kezelésében. Prága szerint szintén meg kell erősíteni a schengeni határokat, határon szelektálják a migránsokat, és megállapítsák, ki az igazi menekült, és ki a gazdasági bevándorló. Működőképessé kell tenni az elutasított menedékkérők visszaadásának rendszerét, és szükség van az Európai Unió menekültpolitikájának felülvizsgálatára és egységesítésére is.
Románia - 55%
Bukarest viszonyulása a menekültkérdéshez nem egyértelmű: ellenzi a kötelező kvótákat, de a kerítéseket is és a menekültkérdés humánus kezelésének szükségességét hangsúlyozza. Klaus Johannis államfő a brüsszeli csúcs előtt arról beszélt, hogy Romániának nincs kapacitása a felajánlott 1785-nél több menekült befogadására. Victor Ponta kormányfő, aki komoly szóváltásba keveredett Orbán Viktor kormányával a menekültügy kapcsán, hangsúlyozva a humánus eljárás szükségességét, most úgy nyilatkozott, hogy a menekültek befogadása Románia számára nem pénzkérdés, hanem logisztikai és beilleszkedési probléma.
Görögország - 50%
Az ország már régóta külön kezeli a szíriai, illetve a más országokba érkezett menekülteket, az más kérdés, milyen körülményeket biztosít számukra. Ez eltér a magyar kormány gyakorlatától, az viszont nem, hogy Athén korábban szintén falat épített a török határszakaszra. Hasonlóság még, hogy Görögországban és Magyarországon is nőtt az idegengyűlölet a menekültügy súlyosbodásával. Görögországot is érte az a vád, hogy nem regisztrálja a menekülteket. Alekszisz Ciprasz görög kormányfő sosem foglalkozott a magyar menekültpolitikával, a múlt vasárnapi előrehozott választást megelőző kampányban azonban sokkal megengedőbb álláspontot képviselt a menekültekkel szemben, mint konzervatív ellenlábasa, Vangelisz Meimarakisz.
Olaszország - 40%
Itália szerepe kettős. Az országot régóta vádolják azzal, hogy nem tartja magát az uniós játékszabályokhoz, mert nem regisztrálja a menekülteket, s így szabad mozgást biztosít számukra Németország és Svédország felé. Hasonló vád Magyarországgal szemben is elhangzott. Ugyanakkor Matteo Renzi miniszterelnök hallani sem akar arról, hogy összemossák Orbán Viktorral. Renzi többször hangoztatta, humánusan kell bánni a menekültekkel. Bírálta az uniós kvótákat elutasító országokat. Az olasz kormányfő nem ért egyet Orbánnak azzal a megnyilatkozásával sem, amely szerint a menekültkérdés csak egy ország problémája. Mint mondta, ez minden ország, s az uniós intézmények gondja.
Horvátország - 30%
Zágrábban a menekültkérdés Magyarországhoz hasonlóan a belpolitika fontos részévé vált, mivel várhatóan november végén előrehozott választást rendeznek. Zoran Milanovic miniszterelnök többször is szembekerült Orbán Viktorral, s azzal vádolja Budapestet és Belgrádot, hogy összejátszanak ellenük, mert Szerbia minden menekültet a határaihoz szállít. Horvátország válaszként a menekültek egy részét a magyar határhoz irányította. Milanovic kezdettől fogva azt hangoztatta, hogy Magyarországgal szemben ők humánusan bánnak a menekültekkel. Zágrábot Schengen nem érinti, s belátható időn belül nem is fogja.
Németország - 20%
Angela Merkel szokásos visszafogottságával az uniós csúcson annyit mondott, vannak kérdések, amelyekben egyetértenek Magyarországgal, s vannak, amelyekben nem. Amiben egyetért: meg kell védeni az EU külső határait. Ugyanakkor „a menekültkérdést nem lehet kerítésekkel megoldani” – hangoztatta a csúcstalálkozón. Németország szeptember 28-án felfüggesztette a dublini egyezményt a szíriai menekültekre, akiket nem küldenek vissza azokba az államokba, ahol regisztrálták őket. Ez szintén különbözik a magyarországi menekültpolitikától, amely egy kalap alá vette a Szíriából és más államokból érkezett menekültek ügyét. Németország humánusan bánik a menekültekkel.
Franciaország - 20%
Miközben Merkel asszony munkamódszere az, hogy a vitákat nem viszi a nyilvánosság elé, Párizs a magyar kormány menekültpolitikája leghevesebb bírálói közé tartozik, még ha a magyar kormányfő rendre azzal érvel: a franciák is emeltek falat Calais-nál. Francois Hollande elnök szerdán hangsúlyozta: Európa a közös alapelvek révén jött létre, „akik ezt nem fogadják el, fel kell tenni a kérdést: az EU-ban-e a helyük?”
Ausztria - 15%
Hogy mennyire egyezik a két ország véleménye menekültkérdésben, azt az Orbán Viktor és Werner Faymann osztrák kancellár közötti éles szócsata is mutatja, amely az EU csúcson bontakozott ki. Faymann beszámolt arról, Nickelsdorfnál éhező menekültekkel találkozott, akikkel rosszul bántak. Orbán tagadta a vádakat, s azt hangoztatta, az EU-nak döntenie kell, mit akar Magyarországtól: továbbküldje-e a menekülteket, vagy tartsa őket a területén? Faymann erre azt mondta: három dolgot akarnak Budapesttől: azt, hogy tartsa magát a menekültjoghoz, Schengenhez és a dublini egyezményhez. Hangoztatta, az EU nem engedheti meg az országoknak az olyan önálló döntéseket, mint a kerítés építését.