Sok éves küzdelem után a magyar kormánypártnak sikerült saját leányvállalatává tennie a romániai magyarok legnagyobb érdekképviseleti szervét, s a jelek szerint az erre irányuló erőfeszítés kifizetődő volt. Az RMDSZ remélhetőleg nem fog odáig eljutni, hogy a szavazati joggal rendelkező külhoniakat a Fidesz támogatására buzdítja. A korábbi bukaresti kabinetek némelyikébe minisztereket is delegáló párt elnöke viszont a magyar-román viszony diplomáciai botránnyal fenyegető mélypontján vette védelmébe Orbán Viktor legújabb elképzelését. Kelemen Hunor óvott a hisztériakeltéstől, szerinte a Magyarország és Románia határán felállítandó határzár nem a román állampolgárok ellen irányul. Hazája hatóságait pedig arra kérte, mellőzzék az érzelmi alapú hozzáállást a szögesdrótkerítéssel kapcsolatban.
Kelemen Hunor gyakorlatilag budapesti mentora szavait visszhangozza. Számításból vagy tudatlanságból, nem tudhatjuk. Én még emlékszem rá, a Ceausescu-rezsim hogyan zárta le szinte hermetikusan Románia nyugati határát is. A diktatúrában szocializálódott román állampolgároktól várja el az RMDSZ-elnök, hogy érzelmektől mentesen figyeljék, miképpen épül ugyanott az új szögesdrótkerítés? Nonszensz. És a kiterjesztett határzár melletti kiállás rossz üzenet az egész egykori keleti blokk államai számára. Az Orbán-kormány mintha szemléltető történelemórát tartana a fiatalabb generációknak. A rendszerváltozás előtti évtizedekben ugyanazt jelképezte a hazánk nyugati, illetve déli határán felhúzott vasfüggöny, mint a berlini fal. Bezárkózást, izolációt, szabadságunk korlátozását. Akkor éppúgy tüneti kezelést jelentett, mint most.
Azt hihetnénk, Orbán Viktor vérszemet kapott az Európai Néppárt egyes politikusainak a déli határzárat támogató nyilatkozataitól, ezért folyamodott Magyarország keleti határán is ehhez a megoldáshoz. A brüsszeli rövidlátók nem veszik észre, milyen szerencsétlen helyzetben érte Európát a menekülthullám. Adott egy schengeni külső határokkal rendelkező uniós tagállam kormánya, melynek demokratikus elkötelezettsége az elmúlt öt év történéseinek fényében legalábbis erősen megkérdőjelezhető. A „népvándorlásra” hivatkozva most válsághelyzetet hirdet ki, aminek törvényi konzekvenciáival könnyedén visszaélhet. Azzal, hogy elutasítja a kollektív cselekvés elvét, és önhatalmúlag nemzetállami hatáskörbe utalja a menekültválság kezelését, saját maga teszi megoldhatatlanná a helyzetet. Kelemen Hunornak abban igaza van, hogy közös megoldás kell. Csak egy koherens, kifelé is egységet mutató Európa tudja elkerülni a káoszt. Nem tolerálhatja egyes renitensek különutas politikáját, akár a rettegett hetedik cikkely alkalmazása is szóba jöhet bizonyos esetekben.
Ez csöppet sem idealizmus. A tömegessé vált migráció kihívást jelent az Európai Uniónak. Abban az értelemben is, miként garantálja polgárai számára válsághelyzetben önnön deklarált elveit, melyekre méltán lehetünk büszkék évtizedek óta.
