Az Európát érintő példa nélküli menekülthullám kapcsán számos tévhit és félelem él a lakosság körében, amelyekre rájátszanak a populista politikusok. Amint a magyarországi idegenellenességi kutatások is jelzik, az ismeretlentől félünk leginkább, ezért utasítja el a magyar például a nem létező pirézeket. Előkelő, harmadik helyen szerepelnek a magyar elutasítottsági listán az arabok is, holott nem is igazán ismerjük őket. Amint a kötelező menekültkvóták esete is bizonyítja, a muzulmán bevándorlókkal szembeni ellenérzés azokban az európai országokban a legmagasabb, ahol gyakorlatilag nem él muzulmán közösség.
Az arabokkal, az iszlámmal, mint vallással és a muszlim lakossággal kapcsolatos tévhitek nem csak a magyarokra jellemzők, mint ahogy az sem, hogy az iszlám terrorizmust az iszlám vallással azonosítják. Pedig, némileg leegyszerűsítve „nem minden muszlim arab és nem minden arab terrorista”, az iszlám pedig nem egyenlő a vallási fanatizmussal, hanem egyszerűen vallás, világvallás, amelynek csak félremagyarázásával igazolják a dzsihádot a szélsőségesek.
Félhold és csillagok
A muzulmán világ ugyanolyan tagolt, mint a keresztény, nem csak etnikailag, vallásilag is. Földrajzilag kiterjed szinte minden kontinensre, Észak-és Dél-Amerikát leszámítva. (Itt csak elszórtan élnek bevándorló muszlimok.) A világ legnépesebb muzulmán állama Indonézia, és mégsem a terrorizmus a jellemzője. A muzulmán közösségek zöme Afrikában és Ázsiában él, de Európában is több államban (Albánia, Koszovó) történelmileg muzulmán a lakosság többsége, és ugyanez áll az Európa és Ázsia határán fekvő Azerbajdzsánra és Kazahsztánra is.
Az ugyancsak Európához sorolt Törökország vallási hovatartozása az európai ember számára nem vitás, de közös történelmünk azt is mutatja, hogy az iszlám nem feltétlenül törekszik a kereszténység felszámolására. Ha csak saját múltunkból hozzuk a példákat – a 150 év török uralom alatt a Porta beszedte ugyan az adókat, de nem próbálta tűzzel-vassal megtéríteni a leigázott ország keresztény lakosságát, miközben a korabeli katolikus-protestáns vallásháborúkról ugyanezt nem mondhatjuk el. (És akkor még szót sem ejtettünk a korábbi keresztes hadjáratokról.)
Az iszlámon belül nagyobbak a felekezeti feszültségek, mint a kereszténység és az iszlám között. A világ muzulmán lakosságának 87 százaléka szunnita, a síiták aránya 13 százalék körüli és a háridzsitáé és egyéb irányzatoké 1-3 százalék. Ezek az áramlatok elismerik egymás muszlim mivoltát, de örökös ideológiai harcban állnak egymással. A terrorizmus is leginkább ehhez a felekezeti villongáshoz köthető, amelyek során az arányokból adódóan az dominál, hogy szunnita szélsőségesek támadnak a síita kisebbség tagjaira. Etnikailag is színes a paletta. Az arabok a muzulmánok negyedét adják, az indonéz, maláj, urdu, pastu, kurd, berber stb mellett népes, 80 milliós közösség a török, s ugyanannyi a perzsa (iráni).
A nyugat-európai társadalmakban, elsősorban volt a volt gyarmatosító országokban jelentek meg először az egykori gyarmatok muzulmán lakói, illetve Németországban a törökök és a kurdok. S bár komoly integrációs problémákkal küszködik mindegyik ország, az általánosan elmondható, hogy a bevándorlók között megszűntek, vagy legalábbis nem torkollnak erőszakba a felekezeti, etnikai konfliktusok. Európában nincs síita-szunnita konfliktus és török-kurd összecsapások sem, ami arra enged következtetni, hogy a vizionált muszlim-keresztény konfliktus veszélye is megelőzhető.
Minden kutatás és előrejelzés azt bizonyítja, hogy az Európában letelepedett muzulmán lakosság fokozatosan szekularizálódik és minden tekintetben közelít az őslakos európai szekularizált társadalomhoz. A kereszténységet féltők azzal riogatnak, hogy mivel nagyobb a muzulmán gyerekvállalási kedv, a kereszténység kisebbséggé válhat. Ám a Population Reference Bureau tanulmánya szerint idővel ez a mutató is csökken, Németországban, 1970-ben a török családok átlagban kettőnél is több gyereket vállaltak, mint a németek, 1996-ra ez a különbség egy gyerekre csökkent. Hollandiában 1990-ben az ott élő marokkói családokban még átlagosan 4,9 gyerek született, 2005-re már csak 2,9.
A másik európai félelem a vallási fanatizmushoz kapcsolódik. Az Islam in Europe blog a European Social Survey-re hivatkozva állítja, a bevándorlók életében idővel csökken a vallás és az egyház szerepe. Azoknak a muzulmán bevándorlók aránya, akik rendszeresen látogatják a mecsetet, és kevesebb, mint egy éve élnek Európában 60,5 százalék, ami a későbbiekben 48,8-ra csökken. Az amerikai Pew Research Center felmérése szerint a muzulmánok 75 százaléka elutasítja az öngyilkos merényleteket.
Muzulmánná válik Európa?
Európa keresztény voltát nem az iszlám menekülthullám, hanem elsősorban az elöregedés veszélyezteti. A Pew Research Center áprilisban publikált, nálunk is sokat hivatkozott felmérése szerint tény, hogy a pillanatnyilag mind a Földön, mind Európában domináns kereszténység 2050-re elveszítheti elsőségét a féltekén, de Európában még a muzulmán lakosság prognosztizált dinamikus növekedése ellenére is, csupán 10 százalékot érhet el. Pillanatnyilag a kereszténység becsült híveinek száma 2,2 milliárd, ami a Föld 6,9 milliárd lakójának közel egyharmada, 31 százaléka. A második legnagyobb vallás az iszlám 1,6 milliárd hívővel, ami 23 százalékot jelent.
Ám ha a jelenlegi demográfiai trendek folytatódnak, az évszázad közepére az iszlám fel fog zárkózni a kereszténység mellé. A prognózis szerint 2050-re a két nagy világvallás azonos erejű lesz, a kereszténység 31 százalék, az iszlám 30, a keresztény hívők száma 2,9 milliárdra, a muszlimoké pedig 2,8 milliárdra emelkedik. Mindez a Föld lakosságának ugrásszerű emelkedése mellett, hiszen az elkövetkező négy évtizedben 9,3 milliárdra emelkedik az összlakosság, ami 35 százalékos növekedést jelent.
Emelkedik a keresztények száma is, de más ütemben. A washingtoni kutatóintézet előrejelzése szerint a viszonylag fiatal muzulmán lakosság termelékenységi rátája 75 százalék körülire lesz tehető, míg a keresztényeké 35 százalék körül fog mozogni, ami nyilván azt jelenti, hogy a muzulmán lakosság növekedési üteme több mint kétszerese lesz, mint a keresztény lakosságé.
A keresztények számának viszonylagos emelkedése nem Európának köszönhető és nem itt várható, 2050-re minden 10 keresztényből 4 a szub-szaharai Afrika lakója lesz, a keresztények 40 százaléka ebben a térségben fog élni a 21 század közepére, Európa pedig a keresztény világ 15 százalékát fogja adni, a jelenlegi 25 százalék helyett. E prognózis szerint 2070-ig tovább erősödik az iszlám, eléri a 34 százalékot és a föld lakóinak legnagyobb csoportját adja majd. Mindez azonban nem elsősorban az iszlám terjedését jelenti, hanem az iszlám világon belüli népességnövekedést.
Jelenleg a világ 51 országában van muzulmán többség, s 2050-ig csupán két új országban kerülnek többségbe, Afrika legnépesebb államában, a 150 milliós Nigériában illetve az európai Macedóniában. Keresztény többségű ország jelenleg 159 van a Földön, számuk 151-re csappan meg 2050-re. Előrejelzések szerint 50 százalék alá csökken a keresztény lakosság Ausztráliában, Beninben , Bosznia-Hercegovinában, Franciaországban, Hollandiában, Új-Zélandon, Macedóniában és az Egyesült Királyságban. Ausztráliában és az Egyesült Királyságban a kereszténység marad a legnépesebb vallás, de már nem haladja meg az 50 százalékot. Hollandiában, Franciaországban és Új Zélandon viszont a vallástalanok tehetik ki a lakosság többségét.
Ezek a prognózisok is azt igazolják, hogy Európát elsősorban nem külső veszély fenyegeti valamint azt, hogy a jelenlegi európai életszínvonal és versenyképesség fenntartásához elengedhetetlenül szükség van „külső utánpótlásra”. Európa ugyanis az egyetlen olyan kontinens, ahol a népesség várhatóan csökken, s ezen belül a kereszténység csökkenése lesz nagyobb, mintegy 100 milliós nagyságrendű, nem valamiféle iszlám asszimilációnak, hanem a természetes fogyásnak köszönhetően. Az európai lakosság 553 milliárdról 454 milliárdra zuhan. A keresztények továbbra is a legnagyobb vallási csoportot fogják alkotni, de nem háromnegyedes, hanem kétharmados többséget.
A bevándorlás és muszlimellenes, kereszténységet féltő diskurzusok viszont mindig elfelejtik megemlíteni, hogy a kereszténység muszlim bevándorlás nélkül is jelentősen csökken, a vallástalanok aránya 23 százalékra emelkedik, míg a muzulmán lakosság, a menekülthullámmal együtt a jelenlegi 6 százalék körüli arányról 10,2-re nő, bevándorlás nélkül is, csupán a már itt elő muzulmán közösség részaránya is meghaladja majd a 8 százalékot.
Ha figyelembe vesszük, hogy miközben világszerte a vallásosság erősödése prognosztizálható, a vallástalanok jelenlegi 16,4 százalékos részarányának 13,2 –re való csökkenése, Európában viszont szinte kétszerese lesz részarányuk akkor egyértelművé válik, hogy a keresztény egyházak háza táján eléggé nagy baj van, és ezt nem az iszlám világméretű erősödése okozza.
