Angela Merkelnek tíz év óta tartó kancellársága legnagyobb kihívásával kell szembenéznie, s nemcsak a német kormány fejeként, hanem az Európai Unió de facto vezetőjeként is. Az EU most egy méhkashoz hasonlít. Egyes országok a félelemkeltéssel a válságot belpolitikai céljaikra, szavazatszerzésre használják fel, tudatosan gerjesztik az idegengyűlöletet, mások már az EU felbomlását jövendölik, s akadnak olyanok, amelyek határaik miatt aggódnak, ezért vitába bonyolódtak régi ellenfeleikkel.
Meg lehet-e oldani egy ilyen szertágazó problémát? Az Európai Unió tegnapi csúcstalálkozója után talán ideig-óráig sikerül elhallgattatni a rebellis hangokat, Merkel ráparancsol az EU lázadóira, de sajnos a populizmussal szemben már egyre kevésbé képes hatékonyan fellépni. Pedig ő is tudja, hogy ha ennek járványa tovaterjed, akkor már tényleg nehéz lesz egyben tartani a közös Európát.
Itthon sokszor hallhatunk arról, hogy az ország kereszténység bástyája, ezért nem engedi be a menekülteket. Ugyanakkor éppen a német kancellár az, aki a keresztényi gyökerekhez méltó módon intézi a menekültválságot. A patinás Der Spiegel már Teréz anyaként ábrázolja. Pedig Merkel csak annyit tett, hogy humánus módon próbál viszonyulni azokhoz, akik valamilyen okból kénytelenek voltak elhagyni szülőhazájukat, s emberségre vágynak. Igen, előfordulhat, hogy szélsőségesek vegyülnek a menekültek közé, de lényegében bűnözőnek minősíteni mindannyiukat színtiszta populizmus. Ugyanúgy a magyart sem lehet idegengyűlölő népnek minősíteni, amint ezt egyes külföldi lapok sugallják.
Az EU mellett saját kormánya is fejtörést okoz a kancellárnak. A CSU keblére ölelte Orbán Viktort, ami nagyon komoly feszültségekhez vezetett a koalícióban. Eljutottunk oda, hogy a keresztényszocialistákkal szemben a nagykoalíciós partner szociáldemokraták álltak ki Angela Merkel mellett. Az SPD egyenesen azzal vádolta a CSU-t: elárulta a német kormány fejét, amikor Orbánnak adott igazat menekültkérdésben.
Korábban attól tartottunk, hogy fokozatosan teret nyernek Európában a szélsőjobboldali pártok. Most azonban még nagyobb veszéllyel állunk szemben: azok is jobbra tolódhatnak, akik mérsékeltebbnek tartják magukat.
