A Nápoly környékét benépesítő egyik első nép, a szamniták korából származó sírban egy 35-40 éves nőt földeltek bőséges útravalóval a túlvilágra: olajos- és kenőcsöstégelyekkel, talán borosedényekkel is, ami arra utal, hogy egy gazdag hölgy temetkezett ide. Az időszámításunk előtt 400 évvel keletkezett sírt Pompejivel együtt 79-ben maga alá temette a Vezúv lávája és hamuja. A második világháború alatt, 1943-ban egy közelben becsapódó bomba darabokra zúzta a szamnita sírt fedő kőlapokat, a sírhely azonban még így is kiváló állapotban őrizte meg az elhunytat és a sírmellékletet.