Nálunk viszonylag rövid idő elteltével, ez már a második ilyen pályázat, az elsőről azt se tudjuk, nyert-e valaki és ha igen, mivel. Annak a pályázatnak az alkalmából megjelent e hasábokon egy figyelmeztetés, hogy a sorozatok sikere a legritkábban múlik a történeteken. Végül is a krimi története az áldozat megtalálása, a helyszínelés, a kihallgatások és a leleplezés. A romantikus történetekben: szerelem, féltékenység, érdekek ütközése – rendszerint „boldog vég” nélkül. A siker sokkal inkább a megszerethető – vagy utálható – figurákon múlik, ahogy azt rendszerint kitűnő színészek megelevenítik.
Gondoljunk csak Columbóra, Monkra, a Mentalistára, Poirot-ra és a többiekre. Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy a színészek csak akkor villoghatnak, ha megfelelő dialógusokat adnak a szájukba. Éppen ezek a szövegek mutatják elsősorban, hogy milyen karakterről van szó. Csak ilyen jó szövegekkel tud eredeti – szerethető, ritkábban utálható – figurát teremteni a színész. Az amerikai filmek világsikerének egyik forrása, hogy a pocsék történetekben is gyakorta eredetiek a dialógusok.
Ha valamire pályázatot lehetne meghirdetni éppen az, hogy egy megadott szituációra a szerzők, természetesen más-más dialógusokat írhatnának. Ezt könnyebb is lenne elbírálni. S nem ártana persze ilyesmit tanítani is. A Filmgyárban valaha volt forgatókönyvíró tanfolyam Bacsó Péter vezetésével, (Amerikában Bíró Yvette tartott ilyen kurzusokat), de ismereteim szerint csak egy név került elő nálunk: Fábry Sándoré. Aki viszont nem forgatókönyveket ír.