Ahogy hat éve az Utolsó idők című filmben az autista, megerőszakolt lány szerepében elénk állt, az a bámulatos belső drámai erő, ami a törékeny figurából sugárzott, ámulatba ejtette a közönséget és a kritikusokat egyaránt. Mátyássy Áron filmje akkor, 2009-ben a Filmszemle fődíját nyerte el, s igazság szerint Vass Teréznek kijárt volna egy legjobb színésznői díj. Egy ilyen áttetsző, érzékeny, meggyőző, finom alakítás után mindenütt a világon elhalmoznák az ifjú felfedezettet érdekesebbnél érdekesebb szerepajánlatokkal, gondolná a jámbor néző. Csakhogy 2010-ben összeomlott a magyar filmgyártás, évekig nem forgott magyar film, nemhogy egy pályakezdő színésznőt nem vártak izgalmas forgatókönyvek, de az egész filmszakmára a tetszhalál állapota borult.
Másrészt: Vass Teréz első filmjének bemutatójakor már közös gyermeküket várta férjével, Mátyássy Áronnal. Az utóbbi hat évről azt mondja, két fia született és a fiúknak szükségük volt rá. Lázár már hat éves, Jakab pedig négy, ma már ismét foglalkoztatja a folytatás lehetősége filmen is, színpadon is. (A Vígszínházban lép színpadra Heather Raffo Fátyol nélkül című darabjában.)
A sok gyilkossággal járó Víkend című krimiben nincs nagy szerepe, de nagyon fontos figurája. Ahogy mondja: ő az ügyek továbbmozdítója. „Alina annak a kis hegyi közösségnek a tagja, ahová a főszereplők Pestről megérkeznek egy kis vadászatra. Az erdélyi hegyek között élő a közösség zárt, archaikus kis társadalom, szigorú erkölcsi szabályokkal Alinának nagyon keményen kell megállnia a helyét közöttük..”
Szőke haját a filmen kis kontyban fogja össze a tarkóján. Kevéset beszél, és az események fősodrát figyelve igyekszik belenyúlni a dolgok alakulásába. Szigorú, konokul zárt figuráját egészen különös atmoszféra veszi körül. Nem jövünk rá teljesen a titkára, de mindvégig, érezni, hogy ez a kemény, megalkuvást nem ismerő lány sokkal több titkot hordoz, mint amit megtudni enged magáról. (Mondhatni, súlyosabb az egyénisége, mint a szerepe.) „Alina sorsa nincs kibontva, a történet nem róla szól, de én nagyon fontosnak érzem a párhuzamot a bűnügyi bonyodalmak középpontjában álló ügyvédnő és a szállodában felszolgáló Alina között. A nemek egyenlőtlensége mindkét karakter esetében fontos szerepet játszik. Ahogy az ügyvédnő sikeres karrierjét a férfiak nem nézik jó szemmel, úgy Alinának az érzelmi választása miatt kell vezekelnie. Az a férfi, akit az új szerelméért otthagyott, nem hajlandó elfogadni, hogy ő már nem kell. De az új szerelme sem az igazi szerelem. Én úgy képzeltem el, mint egy falusi csehovi történetet, ahol alapjáratban nem jó élni, annyira nyomasztó, fojtogató a közeg, ahonnan csak elvágyódni lehet.”
Rengeteg gondot okozott a jelmeztervezőnek, meséli, semmiben sem érezte jól magát, amit rápróbáltak. Végül a legegyszerűbb mellett döntött, kis szoknya, bekecs, csizma. A forgatás idején gyakran vacogott is a vékony öltözékben, a hegyek között, 1300 méternél is magasabban olykor mínusz 5 fokban kellett kamera elé állni. „Baromi hidegben, térdig érő sárban is csinálni kellett, volt, hogy nem is 12, hanem 17 órán át, nem egyszer természetvédelmi területen, ahová kocsi sem mehetett be, se víz, se komfort nem volt. Össze kellett szednünk az erőinket.”, mondja. Amikor férjével, a Víkendet is rendező Mátyássy Áronnal való közös munka kerül szóba, Vass Teréz azt mondja: „Áronban azt szeretem, hogy nem diktátor. Mindig felkészült, határozott, fegyelmezett, de közben maximálisan tiszteli a színészt, szereti és empatikus, jól lehet vele dolgozni.”