Görögországban a pártvezetők kezében nem sok aduász maradt azután, hogy az országot 2011-ben a hitelezők köldökzsinórjára kellett kötni. A politikai zsarolás tárháza jelentősen szűkült, miután a mindenkori kormány mozgástere is csökkent, amint ez az a hitelezőkkel az idei év első félévében folytatott, nagyon káros hercehurca is mutatta. Alekszisz Ciprasz keménykedett ugyan hónapokon át, s még a júliusi népszavazás előtt, amelyen 62 százalék mondott nemet a hitelmegállapodásra, azzal hitegette az embereket: jobb feltételeket tud kicsikarni, ha tömegesen utasítják el a megegyezést, utóbb, a hétfői televíziós vitában maga is kénytelen volt elismerni, a referendummal csak a Grexitet segítették volna elő. A politikai zsarolásnak egyetlen formája maradt: az előrehozott választással való fenyegetés, majd annak kiírása. 2012 óta harmadszorra járulhatnak az urnákhoz. Ez abból a szempontból érthető, hogy a megszorítások miatt instabillá vált a belpolitikai helyzet, a tekintetben azonban érthetetlen, hogyan engedheti meg ezt a pénzkidobást (a júliusi referendumról nem is beszélve) az az ország, amely a csőd szélén táncol.
A legutóbbi választásokhoz hasonlóan a vasárnapi végkimenetele is teljesen kiszámíthatatlan. Ugyanakkor a válság kitörése óta ez az első idő előtti voksolás, amikor nincs esély arra, hogy hatalomra kerülhetnének a hitelmegállapodást elutasító pártok. Az Arany Hajnal hét százalék körüli támogatottsága aggasztó ugyan, de a neonáci pártnak nincs esélye arra, hogy tíz százalék fölé kerüljön. A Szirizából kivált baloldali radikálisok által létrehozott Népi Egység kezdeti gyors népszerűségnövekedése hamar megállt, vezetője, a társadalom nagy része által nagyon nem kedvelt Panajotisz Lafazanisz örülhet annak, ha átlépik a 3 százalékos küszöböt. Várhatóan a kommunisták sem kapnak sokkal többet hat százaléknál.
A voksolás kérdőjele, a Sziriza alakíthat-e ismételten kormányt, vagy 2012 után ismét a konzervatív Új Demokrácia végez-e az élen. Európa jövője szempontból nagyjából mindegy, hiszen Ciprasz valósággal kezes báránnyá vált a eltelt két hónap alatt a hitelezők szorításában, az ND elnöke, Vangelisz Meimarakisz pedig követi elődje, a július elején lemondott pártelnök, Antonisz Szamarasz irányvonalát, vagyis azt, hogy finomításokkal teljesíteni kell a hitelezők elvárásait.
Mi szükség volt az idő előtti voksolás kiírására? A lakosság több mint hatvan százaléka szerint semmi, az emberek többsége úgy véli, radikális változást egy előrehozott választást sem hoz, s a hitelmegállapodást támogató parlamenti pártoknak kellett volna megállapodniuk a közös kormányzásról.
Alekszisz Ciprasz volt és talán leendő miniszterelnök mindenesetre bámulatos változáson ment át az elmúlt időszak alatt. Szinte egyik napról a másikra vált kérlelhetetlen radikálisból olyan politikussá, aki elismeri: a hitelezők pénze nélkül esélye sincs a túlélésre Görögországnak. Ciprasz az év első felében mindennel megpróbálkozott, még Oroszországtól, Kínától és Irántól is pénzt próbált kapni, hogy betömködje a költségvetésben tátongó, egyre csak terebélyesedő lyukakat. Ezek az országok azonban nem saját pénzük ellenségei.
A görögök és a hitelezők (elsősorban az euróövezeti országokra gondolunk) szembenállása addig fajult, hogy már egyre több állam szorgalmazta a Grexitet. Úgy vélték, ha nekik kemény intézkedéseket kellett bevezetniük, mégiscsak hallatlan, hogy Görögország nem hajlandó végigjárni ezt az utat, s a hitelért semmi ellenszolgáltatást sem nyújt. Kivált Szlovákia, a balti államok, továbbá Spanyolország és Portugália kelt ki a görögök hozzáállása ellen.
A viszony elmérgesedésében nagy szerepe van Görögország legellentmondásosabb bonvivánjának, Janisz Varufakisznak. Utólag különösen érdekes történetek derülnek ki pénzügyminiszteri időszakáról. Egyszer például kis híján ökölharcra került sor közte és az euróövezeti csoport, az Eurogroup holland vezetője, Jeroen Dijsselbloem között, s csak Pierre Moscovici francia gazdasági biztos közbelépése akadályozta meg, hogy egymásnak essenek. Aztán kitudódott az is, hogy Varufakisz titkos tervet dolgozott ki a Grexit megvalósítására, amelynek érdekében törvénytelen eszközöket is hajlandó volt bevetni. Varufakisztól azóta már Ciprasz is elhatárolódott, pedig elég sokáig ugyanazt a stratégiát követték, s retorikájuk között sem volt gyökeres különbség.
Miután Ciprasz előtt az összes ajtó bezárult, ráadásul a hitelmegállapodás elutasítását szentesítő referendummal azokat az európai politikusokat is magára haragította, akik még rokonszenveztek vele, kutyaszorítóba került. A bankok kényszerű bezárása miatt nem volt más választása, meg kellett állapodnia a hitelezőkkel. A pénzintézeteket érintő drasztikus intézkedések lényegében minden az elmúlt években elért halovány, mégis bizakodásra okot adó eredményt porrá zúztak. Egy július végén készült felmérés szerint ez az intézkedés különösen a kis- és középvállalatokat sújtotta leginkább. E cégek esetében minden tízből kilenc könyvelhetett el nagyon súlyos veszteségeket. Tízből három vállalatnál pedig mintegy hetven százalékkal esett vissza a forgalom.
Ugyanezen intézkedés nyomán 570 millió euróval kevesebb folyt be az adókból. Bár tavaly az Európai Bizottság az idei évre 2,9 százalékpontos növekedést jósolt azt követően, hogy öt év után, 2014-ben végre emelkedni kezdett a gazdasági teljesítmény, e tekintetben is drámaiak a negatív következmények, hiszen a GDP visszaesése 2015-ben a legkedvezőbb esetben is két százalékos lesz. Közgazdászok szerint a pénzben kifejezett különbség a jóslat és a realitások között 13 milliárd euró körüli. A gyatra adatok miatt a 24 százalék feletti munkanélküliség is emelkedhet.
Szakértők szerint Janisz Varufakisz volt pénzügyi tárcavezetőt nevezhetjük a legdrágább miniszterelnöknek az ország történetében, mert az általa okozott kár összességében eléri a 63 milliárd eurót. Csak a bankok bezárásának első három hete termelt 30 milliárd eurós veszteséget. A bankok súlyos, szinte példátlan likviditási problémával küzdöttek.
Egyértelmű, ha nem született volna megegyezés, Görögország nem kerülhette volna el a csődöt. Az athéni kormányzat 2015. július 12-én jutott megállapodásra a hitelezőkkel egy új, 86 milliárd értékű hitelprogramról. Az összeget az ország három év alatt kapja meg, 25 milliárdot fordíthat a pénzintézetek rendbe tételére. A kormányzat ennek fejében számos intézkedést vállalt, köztük a nyugdíjreformot, az áfarendszer átalakítását, a munkaerőpiac liberalizálását, a görög közszolgálati rendszer modernizálását és egy sor állami kézben lévő vállalat privatizációját. A növekedés serkentéséért és a munkahelyek teremtéséért az Európai Bizottság segítségével 35 milliárd eurós beruházási alapot hoznak létre. A görög parlament augusztusban, két szavazási körben fogadta el az előterjesztést, majd az euróövezet parlamentjei is igent mondtak. Athén augusztus 19-én kapta meg az első, 26 milliárd eurós hitelrészletet, amelyből 3,5 milliárd azonnal az Európai Központi Bankhoz ment, s ebből a pénzből tudta finanszírozni a kormány a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) szemben felhalmozott adósságát is.
Bár a görög parlament elfogadta a hitelmegállapodást az ellenzéki Új Demokrácia és a Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASZOK) képviselőinek szavazataival, a Sziriza 149 fős frakciójából 43 képviselő a nem gombot nyomta meg. Ezért Ciprasz augusztus 20-án, egy nappal az első hitelrészlet folyósítása után benyújtotta lemondását Prokopisz Pavlopulosz elnöknek. A lemondott kormányfő arra kérte az államfőt, hogy a lehető legkorábbi időpontra, augusztus 20-ra írja ki az előrehozott választást. Az államfő augusztus 28-án be is jelentette az idő előtti voksolás időpontját.
Amikor Ciprasz kiötlötte azt, hogy idő előtti voksolás révén találja meg a kiutat a jelenlegi politikai válságból, annyira egyszerűnek és egyértelműnek tűnt minden, hiszen a Sziriza választási győzelme előre borítékolható volt. Csakhogy augusztus végétől zuhanni kezdett a Ciprasz-párt népszerűségi mutatója, kivált a Lafazanisz által fémjelzett radikálisok kiválása után. Fokozatosan jött fel az Új Demokrácia, s morzsolódtak le a Sziriza választói. Különösen egyik legfontosabb bázisa, a huszonéves és harmincas fiatalok pártoltak el a tömörüléstől, az a réteg, amely a januári idő előtti voksolás előtt még hitt az illúzióknak, elhitte azt, hogy a hitelmegállapodáson kívül létezik egy másik, sokkal humánusabb út a kilábalásra. Kiderült azonban, hogy ez az út nem létezik, csak a populista retorika szülöttje volt, amint azt Varufakisz utóda, Euklid Cakalotosz volt pénzügyminiszter is elismerte. Sokan tették fel a kérdést: miért támogassák a Szirizát, ha a párt már ugyanazt mondja, amit az előző, Antonisz Szamarasz vezette kormány, amelyet az Új Demokrácia és a Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASZOK) alkotott. A Sziriza támogatottságához hasonlóan Ciprasz népszerűsége is zuhant. Miközben két hónapja még 70 százalékos volt a támogatottsága, ez már nem éri el a negyven százalékot.
A görög politikai elit számára a legnagyobb veszélyt a bizonytalanok folyamatosan növekvő tábora jelenti. Görögországban papíron ugyan kötelező a részvétel a választásokon, de nem jár szankciókkal, ha valaki nem tesz eleget állampolgári kötelességének. A legutóbbi, januári voksoláson már csak 63,60 százalék járult az urnákhoz, pedig 1951-től 2009-ig sosem volt 70 százalék alatti a részvételi arány. Az eddigi negatív rekord, a 2012-es 62,47 százalékos részvétel is megdőlhet.