Oláh Zoltán 1959. október 18-án született Szekszárdon. 1982 és 1989 között a Népszava külső munkatársa volt, majd a Szigetszentmiklósi Újság főszerkesztőjeként dolgozott 1992-ig. Ezt követően visszatért Paksra, a helyi hetilap szerkesztőjeként dolgozott a TelePaks szerkesztő-riporteri státusza mellett. 1995-től rokkantnyugdíjas volt.
Első kötete 1989-ben jelent meg Verssortüzek címmel. Fontosabb művei között szerepel az 1991-ben kiadott A pillanat ravatalán, a 2002-ben megjelent Leltár, valamint a 2003-as Éneklő kopjafák című kötet is. 2004-ben Háromszög címmel írt közös verseskönyvet Kuti Horváth Györggyel és Szarka Józseffel, ezt követően 2011-ben jelent meg Csipkecsillagok című kötete.
Utolsó két könyve, a szerelmi lírájának legjavát felvonultató Virágom, virágom és a gyermekverseket tartalmazó Fecskeforgó 2013-ban és 2015-ben jelent meg a Napkút Kiadó gondozásában. Előkészületben volt Napélű időm című verseskötete. Oláh Zoltán munkásságát 1986-ban A Kilencek Díjával, 1992-ben pedig Hidas Antal-díjjal ismerték el.
