Megdöbbenve állnak a lakhatási szegénységgel, szociális bérlakás helyzettel foglalkozó szakemberek a Fidesz parlamenti frakciójának közelmúltban közzétett közleménye előtt, amely szerint „a szociális alapú bérlakások tömeges építésének ötlete kifejezetten veszélyes és nem időszerű a hazánkat és Európát érintő rendkívüli népvándorlás közepette”. A vezető kormánypárt azt is jelezte, hogy lakáspolitikája az otthonteremtést – értsd a lakásépítést és -vásárlást támogatja, továbbá a hiteleseket segítő intézkedésekkel a meglévő lakástulajdon megmentését akarja elérni.
A magyarázatra, hogy mi köze a nehéz lakáshelyzetnek a hazánkon csupán átutazni szándékozó menekültekhez, azóta is várunk, így legfeljebb találgatni lehet, hogy mi állhat a két probléma összekapcsolásának hátterében.
Somogyi Eszter, a Városkutatási Kft. munkatársa is csak távoli párhuzamként említi a lehetséges magyarázatok között, hogy Nyugat-Európa több országában sok bevándorló család él szociális bérlakásokból álló telepeken. Azonnal hozzáteszi ugyanakkor, hogy a tömeges szociális bérlakás-használat a hozzánk érkező menekültekkel kapcsolatban nemcsak azért nem reális kérdésfelvetés, mert nem akarnak itt letelepedni, hanem azért sem, mert a jelenlegi önkormányzati rendeletek a településen töltött hosszabb időhöz kötik a bérlakásra jogosultságot. Arról nem is beszélve, hogy Magyarországon a saját kispénzű családjaink fedélhez juttatásához sincs elegendő bérlakás.
Venni vagy bérelni
A városfejlesztéssel vagy éppen lakáshoz juttatással foglalkozó szakmai és civil szervezetek szerint nem szabad szembeállítani egymással a tulajdonszerzésre vagy a bérlésre alapozó fejlesztési elképzeléseket, mert egy ember életében is változnak az élethelyzetek, ráadásul nálunk „történelmi adottság” a magántulajdon magas aránya, amivel minden tervezésnél számolni kell. Más kérdés, hogy a rendszerváltozás környékén az emberek nem azért vették meg tömegesen a tanácsi lakásokat, mert mindenáron a sajátjukban akartak lakni, hanem azért, mert töredék áron, akár másra nehezen használható kárpótlási jegyekért juthattak nagy értékű tulajdonhoz, amit azonban sok esetben a mai napig nem tudtak kifestetni sem, mert a jövedelmük alig fedezi a fenntartás költségeit. Valójában az elmúlt 25 év kormányzati hozzáállása a döntő, amikor magyarázatot keresünk a bérlakás-programok háttérbe szorulására. Somogyi Eszter hangsúlyozza, hogy sem a jelenlegi, sem a legtöbb korábbi vezetés céljai között nem szerepelt a tömeges bérlakásépítés. Az első Orbán-kormánynak voltak ilyen tervei, de nem sok valósult meg belőlük, így a kisebb építkezések és felújítások ellenére folyamatosan csökken a szociális bérlakás-állomány az országban.
A lakhatási szegénység felszámolásáért küzdő legismertebb nemzetközi szervezet, a Habitat for Humanity adatai szerint másfél millióan élnek ma méltatlan körülmények között az országban, de a sokszor komfort nélküli lakásokban, esetleg telepeken élők megsegítésére kevés a civil támogatás, a kisebb kormányzati tervek szétszabdaltan közelítenek a lakáskérdéshez és összehangolatlanok. Ez a magyarázata annak, hogy összességében harmadik évtizede csökken a hazai bérlakás-állomány. A kormány olyan szinten nem akar foglalkozni a kérdéssel, hogy a jobbítás reményét kínáló szakmai tervekkel egyszerűen nem is foglalkozik, a szakmai szervezetek javaslataira nem is reagál. Pedig több megoldást is letettek az asztalra, amelyek között a legismertebb az imént említett civil szervezet és a Városkutatás Kft. közös programja a szociális lakásügynökségek rendszerének megszervezésével, illetve a Társaság a Lakásépítésért Egyesület közhasznú bérlakás-építésnek nevezett szociális bérlakás-építési javaslata.
Lakásügynökségek
Somogyi Eszter a lakásügynökségi rendszer kiépítésének ötletét azzal indokolja, hogy a rászorulóknak ma nem tud elegendő lakást kínálni egyetlen önkormányzat sem, miközben sok tízezer magántulajdonú lakás áll üresen, vagy piaci alapon, de bizonytalan feltételekkel kiadva. A Városkutatás Kft. szerint szükség lenne tehát egy intézményrendszerre, amely képes kezelni a szociális célra felkínált magántulajdonú lakások bérleti rendszerét. Ez mentesítené az önkormányzatokat, amelyek ma nem kapnak központi támogatást a bérlakásaik felújítására vagy bővítésére, de a fenntartás terhei és a konfliktusok megoldása őket terheli, így valójában abban érdekeltek, hogy megszabaduljanak ezektől az ingatlanoktól. A bérlők és a települések helyzetét tovább nehezíti, hogy március óta nincs központi lakhatási támogatás, és épp a Habitat for Humanity Magyarország nyáron közzétett kutatása bizonyítja, hogy az önkormányzatok jelentős része nem képes saját erőből pótolni a legszegényebbeknek nyújtott pár ezer forintos segítséget sem. Csak ez a lépés 450 ezer családot hozott nehezebb helyzetbe.
Nincsenek ugyan pontos adatok, de becslések szerint a 110 ezer önkormányzati bérlakásból csak 70-80 ezer szolgál szociális célokat, miközben a lakhatási szegénység veszélye a családok 25-30 százalékát fenyegeti, s a hajléktalanok számát is 30 ezer körülire becsülik az országban. Egyes számítások szerint legalább 300 ezer szociális bérlakás jelentené a megoldást és a másik oldalon nagyjából 100 ezer városi, elfogadható minőségű magánlakás lenne bevonható a szociális lakásellátásba, vagyis az igények harmadára kínálna megoldást a lakásügynökségi rendszer.
A lakásügynökségek számos nyugat-európai országban működnek és közvetítő szerepet játszanak a lakástulajdonosok és a bérlők között. Adókedvezményekkel, felújítási támogatásokkal érdekeltté lehet tenni a tulajdonosokat abban, hogy a piaci árnál valamivel olcsóbban adják ki a lakásokat, cserében az elmaradt lakbérek, vagy az ingatlan lelakása miatti kockázatokat átvállalják tőlük. Állami segítséget kapnának a leginkább rászorulók például a kaució kifizetéséhez és legalább három évre kötött szerződésekkel tennék kiszámíthatóbbá és biztonságosabbá az együttműködő bérlők életét. A program először a magánlakások bérleti rendszerének kiépítésére koncentrálna, de később nyitva hagyná a kaput új lakások bérleti célú építése előtt is.
A tervet a két szervezet tavaly hozta nyilvánosságra és több önkormányzat is jelezte, hogy kipróbálnák a rendszer működését. Legmesszebb Szombathely merészkedett, ahol a képviselő testület elfogadta az erről szóló javaslatot. A vasi megyeszékhelyen 160 üres, lakhatatlan önkormányzati lakás van, felújításuk 200 milliárd forintba kerülne, ezt nem tudja előteremteni a város. Tavaly elkülönítettek a helyi lakásügynökségre 27 millió forintot és úgy volt, hogy 30 lakás bevonásával elkezdik a kísérletet, de végül semmi nem lett a tervekből. Az okokat firtató kérdéseinkre nem kaptunk választ. Somogyi Eszter ezzel kapcsolatban kiemeli, hogy amíg a központi politika nem látja be, milyen csapdahelyzetben tartja az állampolgárokat a magántulajdont előtérben tartó támogatási rendszer működtetésével, addig valószínűleg senki nem mer lépni.
Közhasznú bérlakások
Pedig ma már felmérések sora igazolja, hogy a rossz helyen felépített ház röghöz köti a tulajdonosát, akadályozza a mobilitásban akkor is, ha az ország másik pontján találna magának munkát. A legújabb csodafegyverként emlegetett CSOK, amelyben egy gyermek után és használt lakás vásárlása esetén is vissza nem térítendő támogatáshoz lehet jutni, tovább erősíti ezt a szemléletet, miközben a gazdaság élénkítésében érdekelt kormánytagok és fideszes képviselők is elismerik, hogy a keleti országrészben tulajdonukhoz ragaszkodó szakképzett emberekre óriási szükség lenne a nyugati területek ipari központjaiban. Lenner Áron Márk, a Nemzetgazdasági Minisztérium belgazdaságért felelős helyettes államtitkára épp egy éve fogalmazta meg egy konferencián, hogy Győrben és Székesfehérvárott a bérlakások hiánya miatt alakult ki munkaerőhiány. A fideszes Szatmáry Kristóf, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) elnöke is többször hangsúlyozta, hogy a bérlakásépítés feltétele a munkaerő mobilitásának, ami pedig szükséges a gazdaság fejlődéséhez.
Ennek ismeretében érthetetlen, miért nem tartották válaszra sem érdemesnek a Társaság a Lakásépítésért Egyesület (TLE) vezetésével, 16 szakmai szervezet bevonásával elkészített bérlakásépítési javaslatot, amely nemcsak az önálló vásárlásra vagy építésre képtelen családokat segítené, hanem a hazai építési piacot is élénkítené. Párdi Zsófia, az egyesület projektvezetője a Népszava érdeklődésére úgy fogalmazott: amikor szóba kerül a javaslatuk, többnyire azzal hárítják el a kormányzat részéről, hogy sokba kerülne a megvalósítása. Ezzel nem értenek egyet, hiszen terveiket úgy állították össze, hogy abban 50 százalékos uniós forrással számoltak. A jelenlegi európai költségvetési ciklusban épületenergetikai, településfejlesztési, munkaerő-mobilitási és szociális céllal szerintük megszerezhető lenne ennek a fedezete.
A közhasznú bérlakások a mostani önkormányzati szociális és a piaci bérlakás között elhelyezkedő új elemet jelentenének, amely lakások építésével, a meglévők korszerűsítésével a kis és közepes jövedelemmel rendelkező családok számára kínálna megoldást ezer forintos négyzetméterenkénti bérleti díj mellett. Egy átlagos 50 négyzetméteres lakás bérlése megfizethető lenne, a legszegényebbek lakbértámogatást kaphatnának. Évente 5 ezer ilyen lakás építése egy tízéves belátható idő belül szerintük már érdemi javulást eredményezne a hazai bérlakás piacon. A korszerű, alacsony rezsivel működő, minőségi lakások biztonságot kínálnának a beköltözőknek, akik között kiemelten számolnak a javaslat kidolgozói a gyermeket vállaló fiatal családokkal.
Nincs napirenden
Párdi Zsófia azonban szinte szó szerint azt tudta megismételni terveikkel kapcsolatban, amit Somogyi Eszter már elmondott a szociális lakásügynökségek terveiről: a kormány nem válaszol semmit az elküldött szakértői anyagra, s bár a tavaly őszi önkormányzati választás előtt megkeresték a pártokat is, a Fidesz nem reagált az ötletre, a KDNP pedig azt válaszolta: nem támogatják a tervet, mert a magyar emberek nem akarnak bérlakásban lakni. Ebben a hónapban elkészül egy átfogó szakértői bérlakásprogram, azt remélik, hogy ez már meghallgatásra talál a kormány döntéshozói között is. Szeretnék, ha a tervek nagyobb nyilvánosságot kapnának, a parlamentben is többet beszélnének a kérdésről, mert a mostani helyzet tarthatatlan. A hazai bérlakásállomány jövőjével kapcsolatban feltett kérdéseinkre az Emberi Erőforrások Minisztériuma Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkársága felsorolta a tulajdonszerzést segítő eszközöket. A válasz azzal fejeződik be: "Bérlakás építési programot a rendszerváltás után először az 1998-2002 között működő Orbán-kormány hirdetett meg, akkor több ezer új bérlakás épült. Az MSZP hatalomra jutása után azonban ez a lehetőség rövid időn belül megszűnt. A bérlakásprogram újraindítása jelenleg nincs napirenden."
A hazai lakásoknak mindössze 8 százaléka bérlakás, 2013-ban 158 bérlakás épült az országban és tavaly is csak 293. Ilyen építési ütem mellett folyamatosan pusztul a lakásállomány, vagyis miközben egyre nő a lakhatási gondokkal küzdő családok száma, mind kevesebb és egyre rosszabb minőségű lakás áll rendelkezésre, hogy segíteni lehessen nekik.
Az utóbbi hetek vitái az egekbe szökő nagyvárosi albérleti árakról fontos jelzések voltak a figyelem felkeltésére, de a lakhatással foglalkozó szakemberek szerint ez csak a jéghegy csúcsa. A nagy kérdés az, mi lesz azokkal a tömegekkel, amelyek nemcsak egyetemi éveik alatt, hanem évtizedekig nem képesek saját tulajdonú lakást szerezni, majd azt megtartani. Nekik mégis csak ki kellene találni valami megoldást.
