Most nagyjából az a magyar kormány által elénk vetített képlet, hogy egész Európa botladozik, fogalma nincs, mit kezdjen a menekülthelyzettel, ráadásul – Kövér László közlése szerint – erkölcsi válságban is van, egyedül a Fidesz (értsd: Orbán Viktor) tudja mi a teendő, egyedül ő áll sziklaszilárd erkölcsi talajon.
Irigylem ezt a magabiztosságot, hogy bennük semmiféle dilemma nincs, sőt a mi nemzeti megoldásaink – állítják ők – az egyedüliek, amelyek kifelé vezethetnek a válságból. Aki mást mond és másban hisz, az hazudik, nemzetrontó, magyarellenes, liberális bérenc. És valahol itt is van ennek az országnak az összes politikai problémája: minden ügy jobb- és baloldal mentén hasad ketté, mintha például a menekültkérdést ebben a dimenzióban kellene vizsgálni és tárgyalni. Orbánnak azonban – hiába ígérte ezt egy pár hónappal ezelőtt – esze ágában sincs össznemzeti ügyként, sőt összeurópai problémaként asztalra tenni a saját javaslatait és odavárni az ellenzék, vagy éppen más európai államok elképzeléseit. Egyéni utat jár, olyan területen egyébként, amelyet lehetetlen egyedül megoldani.
Azt mondják különben, hogy Orbán jó érzékkel nyúlt a bevándorlás kérdéséhez, sőt magam is ekként írtam eddig: már januárban érezte, hogy ez válhat az ő igazi terepévé, amellyel képes lehet elterelni a figyelmet a belpolitikai skandalumokról (netadó, vasárnapi boltzár, NAV-kitiltás, útdíj, a Quaestor ellopott 150 milliárdja, hogy csak néhányat említsek). Ma már azonban azt állítom: Orbán is tévedett, vagy alulinformált volt, hiszen az idegenellenes kampányában – nemzeti konzultáció, óriásplakátok – arra helyezte a hangsúlyt, hogy ide bevándorlók, nem pedig átvándorlók érkeznek. Ezért sugallta azt, hogy ezek az emberek veszélyeztetik a magyarok munkahelyeit, és hogy nem fogják betartani a mi törvényeinket és még – ráadásul – idegen kultúrát is képviselnek. Igen, Orbánnak fogalma sem volt arról akkor még, hogy tömegek akarnak majd átvonulni Magyarországon, hogy senki nem akar itt dolgozni, a magyar törvények szerint élni. Orbán fejében kizárólag a belpolitikai haszonszerzés, az idegenellenesség népszerűségi jutalma járt. Ezért is beszélt mindig a nemzeti megoldásról és fordította energiáit a baloldal elleni küzdelemre.
Most persze az a kérdés, hogy Orbán, e tévedése ellenére is, jó úton járt-e? Ha a belpolitikai helyzetet vizsgálom, talán igen a válasz, hiszen az ellenzék tétovasága, hangtalansága, késői ébredése, mozgósítás-képtelensége hozzásegítette a fő terv megvalósításához; ma már jószerivel senki sem beszél a fentebb felsorolt, amúgy bukást jósoló ügyekről. Azt sem állíthatjuk persze, hogy különutas politikája totális nemzetközi kudarcot és elszigetelődést hozott Orbán számára, pedig sokáig nagyon ez a kép rajzolódott ki előttünk. Hogy miközben Angela Merkel menekültekkel selfizik, Orbán a határra telepítendő kerítést tekinti meg, és egyáltalán nem érdekli, mi történik néhány méterrel odébb a szerencsétlen emberekkel. Nem, az európai bizonytalanság segített a magyar miniszterelnöknek; bármily botrányosan, elfogadhatatlanul politizált és politizál ma is, az európai válság megoldásához Magyarországra, és erre a kormányra is szükség van. Európa ugyanis - még inkább: mi európai emberek - nagyon sokat veszíthet, ha az évtizedek alatt kiépített, sok hibával, de mégiscsak működő közösség most felbomlana. Nekünk, magyaroknak, főként a rendszerváltás előtt időket megélőknek, van fogalmunk arról, mit jelent egy félig-meddig, vagy teljesen izolált országban élni.
Nem tudom, illetve nem hihetem, hogy Orbán ezt akarja, de – sajnos – teljességgel kizárni sem tudom. Nem tudom, mert nem biztos, hogy drótkerítés van az orra alatt, de a feje telis-tele van ilyen kerítésekkel. És mindegyik szúr és vág.
