Hiába óvta a Labour tagságát két volt kormányfő, Tony Blair és Gordon Brown is, felhívásaik a jelek szerint csak még eltökéltebbé tették a populista baloldali jelölt támogatóit. A 66 éves Jeremy Corbynról pár hónapja még senki nem gondolta volna, hogy valóban a Munkáspárt élére kerülhet, csak azért beszélték rá az indulásra, hogy a párt minden irányzata – így a szélsőbal is – képviseletet kapjon a pártvezérválasztáson. Alig tudta a szükséges 35 aláírást összeszedni a frakcióban a jelöléshez. A három másik, kezdetben esélyesebbnek tűnt jelölt a Munkáspárt középutas, hivatalos vonalát képviselte, ám a finisben egyikük sem talált ellenszert Corbynnal szemben.
A Labour szombati rendkívüli kongresszusán hirdették ki a szavazás végeredményét. A több mint 554 ezer munkáspárti tag, támogató, illetve szakszervezeti tag 76 százaléka adta le voksát. 422 ezren szavaztak a jövendő pártvezérre. Corbynra több mint 250 ezren voksoltak, így a szavazatok 59,5 százalékával már az első körben fölényesen győzött. A második helyezett Andy Burnham lett, ő 80 ezer szavazattal 19 százalékot ért el, Yvette Cooper 71 ezer szavazattal 17 százalékot kapott, a Tony Blair irányvonalhoz legközelebb álló Liz Kendall pedig mindössze 18 ezer szavazattal, 4,5 fél százalékkal az utolsó helyre szorult.
„A dolgok változhatnak és változnak is” – mondta győzelmi beszédében a Labour új pártvezére. Köszönetet mondott elődjének, Ed Milibandnek a párt élén végzett munkájáért. Üdvözölte vetélytársait is, elismerve, hogy voltak, amiben nem értettek egyet, de ennek ellenére barátok maradtak. Corbyn a kampány során 99 választási gyűlést tartott, a szombati volt a századik. A magát demokratikus szocialistának valló képviselő kampányrendezvényein nagy tömegeket vonzott, mivel új hangon szólalt meg, újfajta politizálást ígért, s ezzel sok – a hagyományos pártokat elutasító - fiatalt is maga mögé tudott állítani. A jelöltek közül egyedüliként bírálta a Konzervatív Párt megszorítási politikáját.
„A toryk a gazdasági válságot arra használták fel, hogy szörnyű terheket rójanak a szegényekre. Ez nincs rendben, ezen változtatni kell. Az embereknek elegük van az egyenlőtlenségből, az igazságtalanságból, mindenki tisztességes életet érdemel” – mondta szombati beszédében.
Az előző pártvezérválasztás 2010-ben szintén viharos volt, akkor a két Miliband testvér párharcában, második menetben dőlt el a győzelem. David Miliband, aki a Blair-féle új munkáspárti irányvonalat képviselte, a párttagság körében többséget kapott, a szakszervezeti voksok révén azonban végül tőle balra álló öccse, Ed nyert. A mostani szavazási eredményekből kiolvasható, írta a The Guardian, milyen drámai változások mentek végbe a pártban. Corbyn győzelmében nagy szerepet játszott, hogy több mint 105 ezer támogató csatlakozott – 3 font befizetése ellenében – a kampány idején, s közülük 88 ezren Corbynra voksoltak.
A szakszervezeti tagság viszont jócskán összezsugorodott, 1994-ben Tony Blairre még 800 ezer szakszervezeti tag voksolt, ám idén már kevesebb mint 150 ezernek postáztak szavazólapot. 71 ezren küldték vissza, közülük 41 ezren a balos jelöltre szavaztak. A 245 ezer bejegyzett párttagnak ugyanakkor kevesebb mint a fele voksolt Corbynra. Tony Blair, a főképp az iraki háború miatt manapság kevéssé népszerű volt kormányfő kitartóan érvelt a médiában Corbyn megválasztása ellen. A New Labour más vezetői is arra emlékeztettek, hogy az 1979-től 18 éven át „megválaszthatatlan” Munkáspárt csupán akkor tudott ismét hatalomra kerülni, amikor a régi szocialista tabukat ledöntötte, egyebek mellett eltörölte alapszabályából a vitatott negyedik cikkelyt, amelyik a termelőeszközök köztulajdonba vételét sürgette.
„A tory megszorítási politika azokat a szociális vívmányokat vonta vissza, amelyeket a Munkáspárt vezetett be, s csak azért vezethette be, mert kormányon volt” – mutatott rá Blair, aki három választási győzelemre vezette a pártot. Az elemzésekből szerinte világosan kiderült, hogy idén májusban, a parlamenti voksoláson azért veszített a Labour, mert a választók „túl baloldalinak” és kevéssé piacbarátnak ítélték a politikáját.
A kormányzó konzervatívok Corbyn megválasztásának hírére azonnal csatasorba álltak. Michael Fallon védelmi miniszter elsőként nyilatkozott, mondván: az új vezetésű Munkáspárt „nemzetbiztonsági kockázatot” jelent Nagy-Britannia számára, mivel meggyengítené az ország védelmét, ráadásul a gazdaság és a családok biztonságát is kockára tenné. Az egykori békeharcos Corbyn az energiacégek és a vasút visszaállamosítását ígéri, külpolitikai nézeteit saját pártjában is sokan megkérdőjelezik. Leállítaná például az ország védelmi garanciájának tartott Trident nukleáris tengeralattjáró flotta fejlesztését.
Az új Labour-pártvezér szerint vitát kellene kezdeni a NATO-tagságról (egykor a kilépés mellett agitált), lazítaná a hagyományos brit-amerikai különleges kapcsolatokat. Az 1975-ös népszavazáson az EU-tagság ellen voksolt, mostani nyilatkozatai szerint „belülről reformálná meg” az uniót. Corbyn a Labour nevében bocsánatot akar kérni az iraki háborúért. A megszorítások ellen fellépő görög Sziriza párt és a hasonló alapállású, spanyol Podemos rögvest üdvözölte a balos jelölt sikerét.
Corbyn nagy fölénnyel győzött, ám kérdés, tud-e valamit kezdeni a kapott mandátummal, maga mögé tudja-e állítani a brit választók millióit. Lord Mandelson, volt EU-biztos szerint ez kizárt, hiszen annyira balra áll a hagyományos Labour-irányvonaltól, David Blunkett egykori miniszter szerint Corbyn álomvilágban él. A jobbára középutas pártvezetés attól tart, hogy a szélsőbalos jelölt lerombolhatja mindazt az esélyt, amit több mint két évtized munkájával a New Labour felépített.
A parlamenti frakcióban nagyon kevés támogatója van az új pártvezérnek, s folyik a szervezkedés, miként akadályozhatnák meg, hogy Corbyn a maga képére formálja a pártot. Corbyn győzelmének hírére egymás után jelentették be visszalépésüket az árnyékkormány tagjai. Ed Miliband ugyan üdvözölte Corbyn megválasztását, kérve utódát, hogy a párt különféle irányzatainak egyesítésén munkálkodjon, de szintén hátrébb lép. Jeremy Corbyn „kollektív vezetést” ígér, s a Labour valamennyi irányzatának helyet szán az új árnyékkormányban. Őfelsége ellenzékének új vezetője már ma debütál az alsóházban.
Jeremy Corbyn 1949-ben született, szakszervezeti aktivistaként kezdett politizálni, 1974-ben a Labour önkormányzati képviselője lett, 1983 óta parlamenti képviselő Islington North választókerületben. Örökös belső ellenzéki. Tony Benn volt pártvezér-helyettes fantáziát látott bene, az ő politikai szalonjában csiszolódott. Korai támogatója volt az észak-ír kiegyezésnek, s Sinn Feinnel való párbeszédnek, a palesztin jogok támogatójaként is hallatta hangját, tiltakozott a dél-afrikai apartheid, a Pinochet-diktatúra ellen.
Ellenezte Bush és Blair iraki háborúját. „Úgy beszél, mint egy emberi lény, az emberekhez közelálló problémákról” – jellemezte egyik rajongója. Nehezen viseli, hogy új posztján a magánélete is reflektorfénybe kerül. Háromszor nősült, másodszor chilei nőt vett el, három fia tőle született, mostani felesége mexikói. Húsz éves kora óta vegetariánus, szerényen él, nincs autója, kerékpárral jár. Sosem volt tagja a New Labour elit köreinek. 2013-ban Gandhi-békedíjat kapott, ötször nyerte el a Parlamentben „Az év szakálla” díjat.