Az idei versenyfilmes mezőnyben 21 produkciót mutattak be a Lidón. Alberto Barbera a filmfesztivál igazgatója korábban kijelentette, színvonalas volt a válogatás, idén a latin-amerikai alkotók erős filmekkel jelentkeztek Ezt igazolta a díjkiosztó: a Birdman című filmjével Oscar-díjas Alfonso Cuaron vezette zsűri a venezuelai Lorenzo Vigas filmjét díjazta Arany Oroszlánnal. Személyében először képviselte magát Velencében a dél-amerikai ország. Filmje, a Desde allá (Távolról) két férfi viszonyát vizsgálja. A film középkorú szereplője szeretne kapcsolatot teremteni egy fiatalabb férfival, ám találkozásaikkor csak távolról nézi, nem akarja megérinteni, egy idő után mégis valamilyen érzelmi kötődés alakul ki közöttük. A rendező korábban elmondta: nagyon érdekelte egy férfi küzdelme azért, hogy képes legyen érzelmileg kapcsolódni másokhoz
Ugyancsak Dél-Amerikából érkezett a másik versenydarab: vitathatatlan volt az argentin Pablo Trapero sikere, aki A klán című mozijáért a legjobb rendezés Ezüst Oroszlán-díját kapta. A zsűri Nagydíját viszont kritikusan fogadták, miután ezt a magas elismerést egy animációs film nyerte: a Nagydíjat a műfajban elsőfilmesnek számító Charlie Kaufmannak (a John Malkovich-menet, az Adaptáció és az Egy makulátlan elme örök ragyogása forgatókönyvírója) és rendezőtársának, Duke Johnsonnak ítélték az Animalisa című munkáért. A színészi díjak Európában maradtak: a francia Christian Vincent Hermelin című mozijának főszereplője, Fabrice Luchini kapta a legjobb férfialakításért járó Coppa Volpit, legjobb színésznői díj az olasz Valeria Golinóhoz jutott a Szerelmetekre (Per amor vostro) című filmért.
A Magyarországon forgatott Egy vezér gyerekkora című film a Horizont szekcióban elnyerte a legjobb rendezőnek járó díjat, s elsőfilmként megkapta a Luigi De Laurentiisről elnevezett elismerést is. A szereplők között van Robert Pattinson és Liam Cunningham, s stáblistán szerepel Takács Nóra látványtervező, Flesch Andreá a jelmeztervező, Jancsó Dávid vágó is.
A fesztiválon igazi mesterművet is láthatott a közönség, a versenyen kívül vetített Humant, Yann Arthus Bertrand rendezőtől. Az eredetileg fotográfus szerző madártávlatból készült képeivel vált világhírűvé. Lenyűgözően szép képsorokban örökített meg természeti tájakat, emberi portrékat férfiakról, nőkről, gyerekekről, akikkel világjáró útjain találkozott. Pár másodperces mini interjúk is fűszerezik a portrékat, amelyekből kirajzolódik az a sokszínűség, amely az emberiséget jellemzi.
Néhány arc: egy bennszülött Maliból, aki mindenkit a sátrába invitál a dzsungel szélén; egy tizenöt éves afro-amerikai fiatal, aki akkor értette meg, mi a szeretet, amikor börtönbe került; egy zsidó nő, akit egy német katona mentett meg kislányként a Shoah idején, majd nevelt fel a családjában; egy muzulmán asszony, aki csodával határos módon túlélte, amikor a férje megkéselte; egy palesztin apa, akinek szeme láttára lőtte le lányát egy izraeli katona; egy izraeli apa, aki öngyilkos palesztin merénylet során vesztette el lányát; egy derűs brazil fiú, akit hét évesen elhagytak a szülei, s meggyőzően állítja, hogy nem fél a haláltól sem. A rendező a film motivációjáról mondta: “Egy vagyok a hétmilliárd ember közül. Az utóbbi 40 évben földünket és különböző népeket fényképeztem, az az érzésem, hogy az emberiség egyetlen lépést sem tett előre. Nem tudunk egymással együtt élni. De miért?”
A Velencében bemutatott legerősebb filmek közé tartozik Jerzy Skolimowski alkotása, a 11 perc, a rendező Varsójának lélegzetelállító utolsó sóhajtása, amely visszautal a New York-i két torony tragédiájára. Egy olyan jelenbe vezet, amelyet még nem szoktunk meg, de nem a fantázia világa ez, hanem egy valóságos thriller, amelyben a feszültség az elsőtől az utolsó képsorig tart. A fülrepesztő hanghatások az elviselhetőség határáig nőnek. Az egymást követő apró történetek olykor összefonódnak, de valamennyi együtt vibrál a nagyváros mindennapi lüktetésével. Videotelefonok, ránk szegeződő kamerák, pornovideok, video-játékok, megfigyelt földiek és földön kívüliek egy kaotikus világ kellékei, ahol többé semmi sem biztos. Nagyszerű példája a film a speciális effektek alkalmazásának.
Kiváló film Atom Egoyané, a Remember (Emlékezz), amelyben Christopher Plummer egy demenciában szenvedő holokauszt túlélőt alakít, aki még halála előtt fel akarja kutatni az Auschwitzban családját kiirtó náci tisztet, hogy bosszút álljon. Nem egyedül vállalkozik a veszélyes kalandra, társa Martin Landau, aki azonban ágyhoz kötött beteg, viszont elméje tökéletesen ép, így telefonon irányítja öreg barátját. Komikus és szürreális gegek, hirtelen fordulatok egyaránt jellemzik ezt a sajátos road moviet, amely eljut céljáig, a bosszúig, ám a befejezés újraéleszti a vitát a történelemről, etikáról, barátságról, szenilitásról, s nem utolsó sorban az Amerikában korlátlan fegyverhasználatról.
