Az A38-as hajón a Friedrich Ebert Alapítvány és a Republikon Intézet Tiltakozás, tüntetés, alternatíva címmel szervezett tanácskozást. Ennek két beszélgetésén vettem részt. Az első a pártok és civil szervezetek együttműködésével foglalkozott, a hangsúlyt a Fidesz-rendszer leváltására helyezve. Két pártpolitikus: Juhász Péter az Együtt-től és Beke Károly az MSZP-től, valamint két civil aktivista: Papp Réka Kinga és Gulyás Márton.
Ez a program többször is hangos veszekedésbe fulladt, Gulyás keményen támadta a szocialistákat és a DK-t is, s bár Juhász teljesítményét az V. kerületi visszásságok feltárása terén mindenki elismerte, ő is számos kritikát kapott, nemcsak az előadók, de a közönség részéről is. (Egy hölgy botrányos fellépése, bekiabálásai jól jellemezték alacsony közéleti kultúránkat.) Azon is vita volt, hogy az MSZP vagy a DK aktivistái segítettek-e többet Juhásznak. Ő viszont elpanaszolta, hogy négy hónapja nem kap meghívást az ATV-től, holott a megelőző hasonló időszakban 25-ször szerepelt e tévé műsoraiban.
A közönség mindebből azt a következtetést vonhatta le, hogy 2018-ra sem lesz itt sem együttműködés, sem összefogás a baloldali és liberális szervezetek között, majd választhatunk a Fidesz és a Jobbik közül.
A második program a menekültkérdést járta körül, ennek résztvevői Pardavi Márta, a Magyar Helsinki Bizottság elnöke, Szabó Tímea, a PM társelnöke, Zsohár Zsuzsanna, a Migration Aid vezetője, Szőke-Tóth Ágnes, egy szegedi civil csoport vezetője és Kakuk György, a DK vezetőségi tagja vett részt. Ők mindnyájan a migránsügy gyakorló aktivistái s e kérdésben a párttagok és a civilek teljes megértésben beszéltek a problémákról, az általuk tett lépésekről és mindarról, amit a kormány elmulasztott, vagy éppen rontott a helyzeten. Ezt magyarázhatja a közös cél, ami náluk nem az egyéni érvényesülés, de az emberi szolidaritás kiteljesítése; de az is, hogy a női szereplők számbeli fölénye kedvez a toleranciának, a segítőkészségnek, az empátiának.
Ettől még a menekültügy persze nem fog megoldódni, a kormány ostoba politikája mellett az Európai Unió sem áll a helyzet magaslatán. A probléma hosszútávú és sok olyan, közösen átgondolt lépést kívánna, amelyek egyelőre nem is látszanak.
A harmadik programpont az alkotmányosság visszaállításának kérdéseivel foglalkozott, szintén igen neves résztvevőkkel. Ezen – bár érdekelt volna – nem tudtam részt venni, ám az első beszélgetés tanulságai alapján úgy érzem, a téma megvitatására még több időnk van a soknál. Sajnos.
