Több százezer ember vár még Afganisztánban, Szíriában, Törökországban ugrásra készen, a görögök folyamatosan szállítják őket a Macedón határhoz, ahonnan rögtön továbbviszik őket Szerbia felé. A várakozók és a már úton lévők vakon hisznek abban, hogy Németországban hamarosan lesz lakás, munka, pénz, tanulási lehetőség. Ezzel szemben személyazonosságuk ismeretlen, a végzettségüket nem tudják bizonyítani, a nyelvet a többségük nem beszéli. A vakhitet azonban folyamatosan táplálják az embecsempészek, akiknek nyilván az az üzleti érdekük, hogy a népvándorlás minél tovább tartson.
A vándorlók éppen ezért azonnal indulnak Magyarország felé, mert rajtunk keresztül vezet az út Németországba. Rövid távon igazak a kormányt ért kritikát: nem készült fel, mesterségesen hangulatot gerjesztett, de hosszú távon kevés lesz a humánus hozzáállás, az uniós rögtönzések. Az igazság az, hogy fékezni kell a tömeges népvándorlást, és ehhez Szíriától, Afganisztántól, Törökországtól kezdődően, Svédországig jól működő együttműködésre lesz szükség, különben az ellenőrizetlen tömeg állandó mozgása, irreális elvárásai élhetetlenné tehetik az érintett európai célországokat, de a legérintettebb tranzitországokat is.
