Korábban már lapunk is foglalkozott azzal, hogy Ferenc pápa egyre inkább szembekerül egyes jobboldali pártokkal a világban. Az amerikai republikánusok például egy sor nézetével nem értenek egyet. Egyebek mellett azzal az alapelvével, hogy a klímaváltozás emberi tevékenység eredménye, amiért Rick Santorum republikánus elnökjelölt „kedvesen” azt tanácsolta a szeptember végén az Egyesült Államokba látogató egyházfőnek, ne üsse bele az orrát ilyen kérdésekbe. Több republikánus honatya azt kifogásolta, hogy a pápa a kapitalizmust támadta.
Olaszországban a pápának a menekültek befogadását érintő nézeteit bírálta megdöbbentő hevességgel a bevándorlás ellenes Északi Liga. Miután az Olasz Katolikus Püspöki konferencia elnöke, Nunzio Galantino kiállt a pápa nézetei mellett, s utalt arra, hogy miközben a 6,5 milliós Jordánia kétmillió menekültet fogadott be, Olaszország, vagy legalábbis az észak-itáliai tartományok, nem hajlandóak menedéket nyújtani a közel-keleti és afrikai menedékkérőknek, akik véres háborúk miatt kénytelenek elhagyni hazájukat. Ezt követően valóságos szócsata alakult ki a főpapok és az Északi Liga illetékesei között.
Manapság nem népszerűek azok az eszmék, amelyeket a pápa képvisel. Pedig ő nem tesz mást, az Evangéliumot hirdeti, ám a „felebaráti szeretet” üzenetét, a peremre szorultak megsegítésére vonatkozó intelmeit sok katolikus sem szívesen fogadja meg. Ezt pedig az egyházfő is pontosan tudja. Ferenc pápa azonban nagyon nem kedveli a képmutatást. Egyik a Szent Márta Házban elmondott prédikációjában az egyház nagy veszélyének a „hiú és képmutató” papokat nevezte. Az különösen nincs az ínyére, ha valaki kereszténynek nevezi magát, de nem aszerint él.
A pápa egyre erősödő politikai támadásokra számíthat Európában. Olyanok is szembefordulhatnak vele, akik hívőnek mondják magukat, pedig valójában erősebb kötelékek fűzik őket egy politikushoz, vagy egy politikai párthoz, mint a keresztény gyökerekhez. A pápát azonban ez a legkevésbé sem zavarja, következetesen kiáll az elesettek, a rászorulók, a társadalom kirekesztettjei mellett. Tudja, az „igazság” mellette van, az Evangélium szellemiségét képviseli, ezért senki sem térítheti le az általa kijelölt útról, egy párt vagy egy politikus különösen nem.
Az azonban mégiscsak példátlan, hogy egy főpap a saját kormánya mellett álljon ki, nyíltan szembemenve a pápa intelmeivel, s azzal a felhívásával, hogy a plébániák (pontosabban plébánia-közösségek) fogadjanak be egy menekültcsaládot. Nem fordult még elő a világegyházban olyan, amilyet Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök tett, nevezetesen bírálja a pápát, azzal vádolva, hogy nincs tisztában a magyar viszonyokkal, s közben Orbán Viktor miniszterelnöknek ad igazat.
A magyar főpap szerint téved a pápa, amikor arról beszél, hogy a katolikusok erkölcsi kötelessége segíteni a menekülteket. „Ők nem menekültek. Ez egy invázió” — fogalmazott a lapnak a püspök, aki szerint ezek az emberek úgy jönnek ide, hogy közben „Allah akbar”-t kiabálnak. „Teljesen egyetértek a miniszterelnökkel” — mondta Kiss-Rigó a The Washington Postnak, majd hozzátette: a pápa nem ismeri a magyarországi helyzetet. Azért furcsa és megmagyarázhatatlan ez a kijelentés, mert Olaszországnak már két év óta szinte példátlan menekültáradattal kell megküzdenie, s a pápa pontosan tudja, miről beszél, akár tetszik ez a szeged-csanádi püspöknek, akár nem.
A menekültkérdés, illetve a pápa múlt vasárnapi felhívása nagyon megosztotta a magyar püspököket. Komoly visszhangot keltett Erdő Péter azon múlt héten elhangzott kijelentése, amely szerint embercsempészek lennének, ha befogadnák a menekülteket. Később azonban az egyedüli magyar bíboros elhatárolódott ettől a mondattól, s azt közölte, hogy azt kiragadták az összefüggéseiből, ő ugyanis a menekültekkel való munka jogi környezetére utalt.
A magyar prímás Ferenc pápa vasárnapi intelmével kapcsolatban az egyházfőnek írt levelében kifejtette, „készséggel és örömmel” követi Ferenc pápának a menekültek befogadásáról és segítéséről szóló felhívását. A Veres András szombathelyi megyés püspökkel, az MKPK megválasztott elnökével aláírt levélben úgy foglalt állást, hogy a pápa előttük jár az Evangélium útján és “megjelöli a cselekvés helyes irányát”. “ Szavai nagy erősítést és bátorítást jelentenek a megkezdett munkában” – írták. Az MKPK sajtószolgálatának tájékoztatása szerint a püspöki konferencia “illetékesei már vizsgálják, hogy milyen konkrét lépésekkel tudják követni a Szentatya szándékát és útmutatását”.
Hogy a magyar püspöki kar finoman szólva nem egységes ebben a kérdésben, az Beer Miklós váci püspöknek a német Deutschladfunk rádiónak augusztus végén adott interjújából is kiderül. Kifejtette, menekültkérdésben nagyon lassan reagál a magyar egyház „szemben Ferenc pápával”. Emlékeztetett arra, hogy a pápa már első apostoli látogatása során Lampedusa szigetére látogatott, s már azon a napon, amikor Magyarország bejelentette a kerítés építését, rögtön reagált azzal a felhívásával, hogy ne építsenek falat.
Hasonlóan reagált Dr. Székely János, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke, aki az Olasz Katolikus Püspöki Konferencia televíziós csatornájának, a TV 2000-nek adott, szeptember 4-én sugárzott interjújában kijelentette, „ha nem tudunk segíteni a menekülteknek, az azt jelentené, hogy már elvesztettük keresztény gyökereinket.” Hozzátette ugyanakkor, hogy kontroll alatt kell tartani a menekültáradatot, s kifejtette, talán újfajta népvándorlásról lehet beszélni.
Ha a pápa menekültcsaládokkal kapcsolatos felhívását minden európai plébánia követné, akkor körülbelül 360 000-500 000 menekültet lehetne elszállásolni kiindulva abból, hogy az Európai Unió területén 122 ezer katolikus plébánia működik. Nyilvánvaló azonban, hogy ennek gyakorlati részleteit még ki kell dolgozni, hiszen a menekültek eloszlása nagyon egyenlőtlen, s valószínűtlen, hogy az egyházban olyan kvótarendszert vezetnének be, mint amilyet az Európai Bizottság javasolt. Németországban például 12 ezer plébánia található, amelyekben körülbelül 30 ezer menekültet lennének képesek befogadni, miközben az országban akár a 800 ezret is elérheti a menedékkérők száma.
Időnként olyan hangokat is hallani, amelyek szerint az egyház "semmit sem tesz a menekültekért”. Ha negatív példák tagadhatatlanul vannak is, ez szintén tévhit. Több olyan egyházmegye is létezik Európában, amelyek már a pápa felhívása előtt tudták, mi is a felebaráti kötelességük, mi az Evangélium üzenete. Szinte felsorolni sem lehet, hogy már múlt vasárnap előtt hány németországi egyházmegye, illetve plébánia nyújtott önzetlen segítséget a menekülteknek.
Példaértékű az is, hogy a német főpapok milyen eltökélten ítélik el a szélsőségeseket, a menekültek ellen fellépő neonácikat. Élen jár ebben Reinhard Marx bíboros, a Német Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, aki bírálta a magyar falépítését a szerbiai határra. Mint augusztus 31-én fogalmazott, ezek a kerítések csak hozzájárulhatnak ahhoz, hogy további drámai események történjenek a menekültekkel – utalván arra, hogy Parndorf közelében az autópályán több mint hetven személy holttestére bukkantak egy kamionban.
Ludwig Schick bambergi püspök augusztusban élesen elítélte az idegengyűlöletet és másfajta bánásmódot követelt a menekültek számára. „Szégyen az, hogy Németországban menekülteket befogadó otthonokat gyújtanak fel, s azt harsogják: ’Külföldiek kifelé’” – hangoztatta a főpap. Óva intett attól, hogy tömeges bevándorlásról vagy menekültáradatról tegyenek említést.
Magyarország megnevezése nélkül közvetetten Christoph Schönborn bíboros, bécsi érsek a magyar kormányt bírálta a német bíboroshoz hasonlóan. Szeptember elsején a TV 2000-ben botrányosnak nevezte, hogy „egyes országok nem hajlandóak menekülteket felvenni”. Ugyanakkor azt is hozzátette, nem kívánja bírálni a politikusokat, mert a katolikus egyház sem egységes a kérdésben. Úgy tűnik, minden korábbinál nagyobb megosztottsághoz vezetett az egyházon belül a menekültkérdés megítélése.