Több mint három hét van hátra a katalán regionális választásokig, és a kormányzó konzervatív Néppártban (PP) egyre nagyobb a harci idegesség. A PP sürgősen benyújtott a madridi parlamentben egy törvényjavaslatot, amely felhatalmazná az alkotmánybíróságot, hogy pénzbüntetésre ítélje vagy felfüggessze azokat a politikusokat, akik szembe mennek a legfőbb bírói testület ítéletével, s megsértik Spanyolország alkotmányát.
„Már nem viccelünk” – mondta Xavier García Albiol, a PP katalóniai listavezetője, aki a PP-frakció szóvivőjével, Rafael Hernandóval közösen a törvényjavaslatot benyújtotta. A javaslat szerint 3 ezertől 30 ezer euróig terjedő pénzbüntetést lehet kiszabni azokra, akik nem tartják be az alkotmánybíróság rendelkezéseit.
Az ellenzéki szocialisták nem tartják indokoltnak a törvény hirtelen átírását. Az ABC című kormánypárti lap idézte Óscar López szocialista honatya véleményét. „Ez egy piromán kormány, amely olajat önt a nacionalisták tüzére” – vélekedett a szenátor. Artur Más, a katalán kormányzat vezetője szerint a törvényjavaslattal a kormány „az inkvizíció zenéjét játssza”, a kezdeményezés a demokrácia aláásása és visszatérés a harmincas évekbe.
Mariano Rajoy spanyol kormányfő nyár közepén, az előrehozott katalán választás kiírásakor ismételten leszögezte: „Katalónia nem lesz független, egyszerűen nem lehet. Katalónia nem fog kilépni Európából, márpedig ezt javasolják a katalánoknak. Pontosan ezt: fordítsanak hátat Európának”. Rajoy igazságügyi minisztere, Rafael Catalá akkor azt közölte, hogy a tárca már vizsgálja, hogy a „népszavazás jellegű” katalán választás kiírására milyen választ adjanak. Az alkotmányreform-javaslat kapcsán Catalá közölte, elfogadásához párbeszédre és széleskörű konszenzusra lenne szükség.
Felipe González, az egykori legendás szocialista kormányfő nyílt levélben próbált a katalánok lelkére beszélni. Megköszönte a miniszterelnökként Katalónia lakosaitól kapott támogatást, emlékeztetve, hogy a spanyol demokratizálódás után mennyit tettek a Franco-időkben elnyomott tartomány autonómiájának megerősítéséért. „Mindig azt vallottam, s ma is azt hiszem, hogy együtt többek vagyunk, mint egymással szemben állva” – írta levelében González. A szocialisták „nagy öregje” az El País hasábjain figyelmeztetett, a katalán társadalmat is megosztja, szétszabdalja a függetlenség erőltetése, amely törvényt sért, szembefordítja Katalóniát a spanyol alkotmánnyal.
González „őrültségnek” nevezi a függetlenségpártiak ötletét, hogy katalán állampolgárságot kínálnak Aragon, Valencia, a Baleárok lakosainak, sőt, még a Dél-Franciaországban élő katalánoknak is. „Spanyolország mennyit küzdött azért, hogy része lehessen az európai projektnek, s ebben a katalánok is támogatták Madridot” – írta a volt miniszterelnök, aki óvja az elszakadás híveit attól, hogy egyfajta 21. századi Albániát idéző elszigeteltségbe sodorják a tartományt. A „Junts pel Sí” (Együtt az igen mellett) koalíciót szerinte csupán Spanyolország elutasítása tartja össze. Másfelől ugyanakkor a konzervatív kormány hajthatatlanságát is bírálta. „Ha a konfrontáció útját választjuk, mindent elveszíthetünk” – írta nyílt levelében González.
Rajoy nemzetközi támogatást keres a katalán elszakadási tervek elutasításához. Hét elején Angela Merkel német kancellárral tárgyalt Berlinben, de David Cameron brit kormányfő véleményét is kikéri. A berlini megbeszéléseken a menekültügy foglalta el a legnagyobb részt, de a katalán választásokra is kitértek. Merkel és Rajoy berlini sajtóértekezletén a német kancellár beszámolt róla, hogy Katalóniáról is tárgyaltak. „Egyetértünk abban, hogy mindannyiunkat köteleznek az európai uniós szerződések, ezek pedig valamennyi ország szuverenitását és nemzeti integritását garantálják” – hangsúlyozta Merkel.
A skóciai függetlenségi népszavazás előtt az Európai Bizottság kimondta, hogy ha valamely régió el akar szakadni az anyaországától, nem marad automatikusan tagja az Európai Uniónak, hanem újra kell kérnie a tagfelvételt. A felmérések szerint csökken a katalán függetlenség támogatottsága, amennyiben ez azt jelenti, hogy Katalónia nem marad tagja az EU-nak.
Katalónia 1977-ben kapta vissza autonómiáját, a tartományi kormányzatot azóta jórészt a katalán nacionalisták irányítják. A katalán függetlenségi törekvések az elmúlt években jelentősen felerősödtek. 2010 júliusában nagy tiltakozó megmozdulást tartottak azt követően, hogy a spanyol alkotmánybíróság átértelmezte a katalán autonómia statútumának számos pontját, korlátozva a katalán önrendelkezést, ezt a tüntetést tekintik fordulópontnak. 2012. szeptember 11-én, a Diada, a katalán nemzeti függetlenség napján több mint másfél millióan követelték, hogy Katalónia szakadjon el Spanyolországtól.
Egy évvel később, 2013. szeptember 11-én is több mint egymillióan tartottak békés felvonulást Barcelonában, a katalánok nemzeti zászlaja, az Estelada alatt. A katalán parlament 2012. szeptember 27-én hozott határozatot arról, hogy a katalánoknak jogukban áll szabadon és demokratikusan dönteni a jövőjükről. 2012 novemberére Artur Mas, a katalán kormányzat vezetője előrehozott választást írt ki, amelyen a függetlenségpárti erők a mandátumok több mint felét megszerezték. 2013 januárjában a katalán parlament deklarációt fogadott el a katalán nép szuverenitásáról és önrendelkezési jogáról.
Ezt a deklarációt a spanyol alkotmánybíróság felfüggesztette. 2013 decemberében a katalán kormányzat bejelentette, nem ügydöntő függetlenségi népszavazást tartanak 2014. november 9-én, két kérdéssel: „Akarja-e, hogy Katalónia állam legyen?”, illetve „Akarja-e hogy ez az állam függetlenné váljon?”. Mivel a spanyol alkomány kimondja, hogy népszavazást csak a központi kormány jóváhagyásával lehet kiírni Spanyoloszágban, a Rajoy-kabinet a népszavazást törvénytelennek, alkotmányellenesnek nyilvánította. Népszavazás helyett végül „népi konzultációt” tartottak, amelynek résztvevői 80,8 százalékban mindkét kérdésre igennel válaszoltak.
Ez ugyanakkor nem volt más, mint egy hatalmas közvélemény-kutatás. Artur Mas, a katalán kormányzat vezetője azonban már akkor közölte, nem adják fel. Idén nyáron a katalán jobboldali nacionalista Konvergencia és Unió (CiU) párt megállapodásra jutott a baloldali, függetlenségpárti Katalán Köztársasági Baloldallal (ERC), hogy közös listán indulnak az előrehozott regionális választásokon. A szavazást Artur Mas szeptember 27-re írta ki, s mintegy újabb függetlenségi népszavazásként állítja be a voksolást. Az előrehozott választás, mint érvelnek, teljes mértékben legális, nem állíthatja le az alkotmánybíróság, s ha a függetlenségpárti erők abszolút többséget szereznek, egyoldalúan kikiálthatják Katalónia elszakadását.
Felmérések szerint az elszakadáspárti közös lista, a Junts pel Sí a voksok mintegy 36 százalékára számíthat, s még a szélsőbaloldali Népi Egység (CUP) 4 százalékával együtt sem érik el az abszolút többséget. A mérleg nyelve így a Podemos és az Egyesült Baloldal közös listája – Catalunya Sí que es Pot (SqeP) – lehet, amely 13 százalékot érhet el, ez a lista a függetlenség ügyében középutas álláspontot foglal el, s kérdés, hogy az elszakadást támogatókhoz vagy az ellenzőkhöz csatlakozik.
A katalán függetlenséget ellenzők tábora – a konzervatív Néppárt katalán szárnya, a PPC, a mérsékelt Ciutadans, illetve a CiU-ból kiszakadt, az Artur Mas vonalát ellenzőket tömörítő, a katalán autonómia megerősítését támogató, de Katalónia elszakadását elutasító Unió Democrática de Catalunya (Unió) - együttesen mintegy 32 százalékra számíthat, a a katalán szocialisták (PSC) többségében ellenzi a függetlenné válás követelését.
Az Open Democracy portálnak a katalán voksolás elé írt elemzése számos lehetséges kimenetelt vesz sorra, a legkevésbé valószínűnek azt tartják, hogy Artur Mas és a Junts per Sí végülis lemond a függetlenség egyoldalú deklarálásáról. A pakliban azonban szerintük benne lehet akár az is, hogy a madridi kormány felfüggeszti a katalán autonómiát, s az új felhatalmazással élve akár őrizetbe vetetheti a katalán kormányzat vezetőit. A helyzet kiéleződését, tömegmegmozdulások kirobbanását sem tartják elképzelhetetlennek.
