Hazánk a magyar történelem évszázadai során mindig segítőkész, s befogadó volt olyan emberek számára, akiket az ő történelmük üldözött hozzánk, vagy tovább. A segítség és a befogadás nem dicsőség, hanem emberi erény.
A honfoglaló magyarság üldözöttként érkezett a Kárpát-medencébe, s a mögöttünk jövő népek, jászok, kunok, cigányok és mások, így örmények, lengyelek, görögök - hasonlóképpen - a mai napig velünk vannak. Nem utolsó sorban Trianont követően menekültek százezrei kényszerültek hosszú időn át vasúti kocsikban lakni Magyarországon, például a Keleti-pályaudvar sínpárjain, amely környéken ma újra menekültek százai, ezrei várnak segítségre.
Senki sem jókedvében menekül, s a menekültek befogadása a segítőkre nézvést is rengeteg kemény próbatétellel jár. A választott vezetők dolga azonban az, hogy minden eszközzel enyhítsék a sajnálatos feszültségeket. Aki ezt nem érti, az csak szégyent hoz a hazájára.
Azt látjuk, hogy Orbán Viktor a maga sajátos módján ugyancsak menekül. Az uszítás és az erőszak olyan spiráljába került, amelyet számos más, elmeháborodott vezér esetében bizony megtapasztaltunk itt Európában.
Egy épelméjű vezető ugyanis nem tekinti a közmunkásokat a saját rabszolgaseregének. Nem rángat bele ‘Jugend-korú', rendvédelmi szakközépiskolásokat olyan mély vízbe, amely tapasztalt ‘határvadászokat' is megviselne. Nem gerjeszt hadiállapotot a honvédség mozgósításával. Nem zsúfol gulág-jellegű koncentrációs táborokba olyan menekülteket, akik egyébként rendelkeznek a céljuk eléréséhez elégséges erővel és képességgel, főleg, hogy az EU-n belüli célállomáson, jelesül Németországban deklarált menedékre számíthatnak.
Kizárt, hogy Magyarország ne tudna 24/48 órák erejéig napi pár ezer embernek sürgősségi ellátásokat, tisztálkodást, ruhát, esetleg orvosságot, valamint enni- és innivalót, közlekedést, felvilágosítást, tolmácsot és akár még sok minden mást kínálni!
A magyar kormánynak két dolga lenne, s ezt képviselőtársam, Harangozó Tamás tegnap részletesen is kifejtette.
Az egyik, hogy felmérje a szükséges teendők logisztikai, illetve erőforrásigényét, s ha ebből kevés lenne idehaza, akkor tételesen kérjen segítséget az EU-tól! Orbán eddig csak pénzt kért Európától, és azt kapott is, rengeteget! Amit nem kért, vagy visszautasított, olyat nyilván nem kaphatott, pedig Olaszország és Görögország jó példával mutatja mennyi adminisztratív és polgárvédelmi támogatás indokolt és szerezhető az európai közösségtől.
A másik teendő a menekültekre csimpaszkodó embercsempészek, és más haszonlesők kiszűrése. Ha Orbán Viktor a menekülteket nem irtani való állatként kezelné, akkor akár tőlük is lehetne bőséges információt szerezni a vérszívókról! Ha a menekültek a magyarok elől is menekülnek, úgy könnyen a bűnözők gyilkos karjaiban végzik, ahogy az ma megtörtént egy teherautóban.
Az európai politika ez ügyben világos: menekültek befogadására igent, zavaros szerencsevadászok settenkedésére viszont nemet mondunk! Ebben a nem túl bonyolult feladatban kellene Orbánnak eligazodnia!
A civilizált világ helyükön tudja kezelni az esetleges atrocitásokat, kisiklásokat, hibákat és tévedéseket, de nem viseli el a rendszer-szintű gazemberséget. A XX. században kialakult, s ma is érvényes világrend - bár a kelleténél jobban tűri az egyes országokon belüli szörnyűségeket, ám - hosszabb távon nem bánik kesztyűs kézzel azokkal, akik más nemzetek lányaira és fiaira emelnek kezet, főleg ha azok menekültek.
Orbán Viktor számára az európaiság morális parancsa tehát most ez: Hátra arc! Lelépni! Nem rángathatja magával a magyar népet a gonoszság ürülékébe! Egérutat azonban még nyerhet azzal, ha visszamászik a történelem szemétdombjáról, és megpróbál emberhez méltóan viselkedni - írta az EP-képviselő közleményében.
