Csendes környék a mienk, csak akkor élénkül meg az élet, ha valaki ki- vagy beköltözik az utcába. Pontosan nyomon követhető az ország gazdasági állapota: ha jól megy a vállalkozásoknak, új lakók jönnek, ha sokan becsődölnek, akkor megjelenik valamelyik ház előtt egy teherautó. Felpakolja a lakók cuccait, majd néhány óra múlva jön a következő, az újak holmijával.
A múlt héten is ezt láttuk. Reggel az egyik ház elé begördült egy jókora bútorszállító, markos emberek jöttek-mentek, kanapéval, konyhabútorokkal, hűtőszekrénnyel, drága intarziás bútorokkal, két vagy három óriási tévével. Aztán ahogy jöttek, el is mentek. Másnap este tört ki a botrány: a tulajdonos család hazaért a külföldi nyaralásból, és üres lakást talált. A betörők még a gyerekek játékait is elvitték.
Ha megszólal valahol egy riasztó, senki nem szalad megnézni, mi lehet az oka, alig várjuk, hogy elhallgasson a fülsértő sivítás, így aztán a szomszédok szeme láttára ki lehet „takarítani” akár egy teljes házat is. Olvasom, a minap feltörtek és „csontig” kiraboltak egy pizzériát egy tízemeletes panelház földszintjén. Az, hogy észrevétlenül fel tudták feszíteni a bejáratot, már eleve érthetetlen, de végképp különös, hogy a tolvajok a mázsás konyhai készülékeket is úgy pakolták fel a teherautójukra, hogy senkinek nem szúrt szemet a szokatlan rakodás.
Egyre fásultabbak vagyunk. Évek óta az orrunk előtt történnek a lopások, csalások. Kicsiben és nagyban. Ki figyel oda egy nyomorult pizzéria kirablására, amikor a legfelső szinteken asszisztálnak Marcsikáknak, Quaestoréknak, és mindent átsző a korrupció ingoványa.
Tolvajok, csalók paradicsoma lett az ország.
