Mint minden, saját magát is tisztelő magyar ember, én is elmentem a nemzeti ünnepünkön a Golgota térre, a VIII. kerület központi ünnepségére. Természetesen, mint ilyenkor szokás, ott voltak azok is, akik gyűlölnek mindenkit, pláne a zsidó embereket. Már megszoktuk, ha esik az eső - a zsidók a hibások, ha hullik a hó - akkor is ők. Ha nemzeti ünnep van bárhol az országban, mondjuk a Golgota téren is, akkor a söpredék azt ordítja: "Menjetek inkább Auschwitzba". Ott voltak a rendőrök, ott voltak a kerület vezetői, de senki sem reagált az egészre, a kigyúrt banditák tették a dolgukat, még egy idős néni is kapott "véletlenül" egy pofont. Nem tudom, hogy az a senkiházi, aki megütötte a hölgyet, megtette volna ugyanezt a saját édesanyával is? Gondolom, nem. Nem tudom, hogy ki volt az a hölgy, azt sem értem, miért nem intézkedett a rendőrség. Lehet, hogy nekik a zsidózás annyi, mint amikor valaki jó napot kíván a felebarátjának? Ami ott történt a Golgota téren, mindennek nevezhető volt, csak nem nemzeti ünnepnek nem. Sajnos, megszoktuk az antiszemitizmust, bár egy nappal az ünnep előtt Semjén Zsolt még azt mondta, hogy az "egységben van a magyar nép ereje", és mindannyian "egy kis Szent Istvánok vagyunk". Nem tudom, honnan vette ezt a miniszterelnök-helyettese, de nem igaz, azt pontosan megmutatták az események a Golgota téren is, a nemzeti ünnep napján. Ami ott történt szégyen Magyarországra nézve.