Arató András, Klubrádió
Több mint 10 éve vagyok a Népszava szombati szakértője, de talán ez az első eset, amikor részben családjogi kérdésben kérnek tőlem tanácsot… Ezzel a problémák egyik csoportját el is intéztük. A többi esetben viszont fordított a helyzet: a cégeinek kellene tőle megválnia, hogy végre visszakapja az egyetemes kultúra a költőt. Van azonban egy kis bökkenő, ugyanis először azoktól kellene megszabadulni, akik őt szabadíthatnák meg a ránk nehezedő terheitől. Habár, aki a kicsit nem becsüli…
Avar János, újságíró
Hát ez bizony irdatlanul nehéz feladat, nem csoda, hogy meghaladja nemcsak egy államtitkár, hanem egy költő képességeit is, nem is irigylem az urat. Mert, ha az ember belebonyolódik ilyesmibe, akkor minimum egy Nagy Sándor kardja kellene kettévágni e gordiuszi csomót. Nincs is más megoldás, mint a hihetetlenül bonyolult: el kell őket adni. Ami azért megoldható, mert az államtitkárok legalábbis világszerte így szokták, persze még azelőtt, hogy beleültek volna a hivatali székükbe.
Bolgár György, rádiós újságíró
Hogyne tudnék. Adja be a közösbe. Még talán azt is elintézhetem, hogy ő legyen a barackmag-üzletág vezetője a téeszben. Nem kell izgulni, ez nem olyan téesz lesz, mint régen, mert most a közös is az övék lesz. A kiválasztottaké. Mi beadjuk, ők elviszik. A barackmagot sem hagyják veszni. Meg az államtitkárokat sem.
Farkasházy Tivadar, Hócipő
L. Simon: kell valakinek egy barackmagültetvény? Tiborcz: nekem nem, most adtam el a jachtkikötőmet. L. Simon: rabokat is tudok hozzá adni, és van hozzá új út. Giró-Szász: én a Dorottya utcai szállodámat árulom, van hozzá út, és adom hozzá a Strategopolist. Ja, azt már eladtam. L. Simon: versek nem érdekelnek senkit? Majd ha a szellem napvilága ragyog minden ház ablakán. Ezt nem én írtam. Tiborcz: engem az se érdekel, mert most adtam el a világító cégemet. Garancsi: kell valakinek a Videoton?
Horváth István, hírlapíró
Ez a szerencsétlen L. Simon mindent megpróbált már, hogy szabaduljon terhes vagyonától, de nem megy. Rátukmálta volna a birtokán dolgozó rabokra, de visszautasították, mondván a börtönben aligha lesz lehetőségük a rengeteg pénzt elkölteni. A szállodájához vezető utat építő közmunkásoknak sem kellettek a cégek, mert ha tulajdonosok lesznek, nem jár nekik a havi 47 ezer. A felesége azzal mondta le, hogy minden az övé legyen:nincs ideje, sokat kell mosnia a hotelvendégek ágyneműit. Szegény gazdagok.
Horváth Zoltán, újságíró
Elnézést kérek, de vérforraló, hogy olyan országban élünk, ahol a szorgalommal, tehetséggel, ügyességgel, leleménnyel, kétkezi munkával, verejtékkel összelopott-harácsolt javakat, csak úgy, egyetlen miniszteri szíre-szóra el kell kótyavetyélni. Én bizony futnék Brüsszelhez, Strasbourghoz, de akár még az ENSZ-hez is, ha ilyen méltánytalansággal szembesülnék. Így legfeljebb csak egy szövetkezettől, a Fidesztől kellene megválnom...
Veress Jenő, a Népszava főmunkatársa
Hazudja, hogy a feleségéé. Ja, ez már nem jó. És láttunk már nemtaggyűléses házastársi botrányt is. Akkor adja el Orgován Bélának, ő elhivatott stróman. És már tudja, hogy a Quaestortól kihez mennyi ment villácskára, jutalékra. Viszont hülyén nézne ki a jobbos piacon az L. Simon Pincészet & Barackmag Ltd. az új néven. (Szeretnék május éjszakáján ellopni minden Orgovánt…) Akkor adja el azoknak, akinek Pintér Sándor szokta a cégeit. Bukás után ők tutira visszaadják. Mernék csak nem…
