A görög kormány lemondott. Új kormány még nincs. Ki lesz az új görög kormányelnök, e pillanatban még nem tudni. De mintha a görög kamara elnökválasztása előrevetett árnyéka volna a jövendő férfiúnak: Venizelos egyik hívét választották elnökké. De milyen más a helyzet ma, mint volt akkor, amikor Venizelosnak félre kellett állania, mert a görög király nem volt hajlandó háborús kalandokba bocsátkozni.
Azóta nem sok idő telt el és ma már Venizelos esetleges kormányelnöksége egyáltalán nem jelenti a háborút, de talán legkevésbé az ántánt érdekében való háborút. Miről is van szó?
Az ántánt a semleges Balkán-államokat rá akarja venni a háborúra. Még pedig az ő érdekében való háborúra. Az ántánt szekere megrekedt. Se előre, se hátra. De inkább hátra, mint előre. Az orosz „gőzhenger" fölmondta a szolgálatot. Semmi remény arra, hogy az orosz kolosszus egyhamar talpra tudjon állni. Pedig az oroszokban bizakodott az ántánt leginkább. A nyugaton is reménytelen a helyzet.
A Dardanellákat pedig ugyancsak keményen védi a török. Az ántánt diplomáciája tehát azt hiszi, ha meg tudja mozgatni a semleges Balkánt maga mellett, ha rá tudja venni elsősorban Bulgáriát arra, hogy hátba támadja Törökországot, akkor sikerül szabaddá tenni kátyúba rekedt szekerét és övé a végső diadal.
Ilyen irányban mesterkedik most már újból hónapok óta a Balkánon az ántánt diplomáciája. Bulgáriát akarják megnyergelni. Igen ám, csakhogy Bulgária nagy árát szabta esetleges beavatkozásának. Azt követeli, hogy adják vissza neki azokat a területeket, amelyeket a második balkáni háborúban elvettek tőle. Nevezetesen a szerbektől a sokat vitatott macedón területet, a görögöktől pedig Kavallát, az úgynevezett Hinterlanddal egyetemben követeli Bulgária. És az ántánt hajlandó is volna a vásárra, csakhogy sem az ántánt dédelgetett kedvence, Szerbia, sem Görögország ezidő szerint még hallani sem akarnak arról, hogy az ő rovásukra üssék nyélbe Bulgáriával a vásárt.
Ez a körülmény változtatta meg Görögország hangulatát az ántánttal szemben. A görög sajtó legélesebben tiltakozik az ellen, hogy Görögországot Bulgária kedvéért megnyírbálják. A Venizelos miniszterelnöksége tehát e pillanatokban — mert ő se merné vállalni vagy képviselni az ántánt álláspontját a görög parlamenttel szemben — egyáltalán nem jelenti a központi hatalmak ellen való háborút. Szerbia még nem nyilatkozott. De, úgy látszik, ott sincs meg a készség arra, hogy az ántánt kívánságait teljesítsék.
Van ugyan egy hír arról, hogy a szerb kormány bizonyos területek átengedésére hajlandó, de ez csak politikusok és még hozzá bolgár politikusok véleménye. A kormány azonban még nem nyilatkozott. A skupstina állásfoglalása sem ismeretes még, illetőleg idáig hír nem jött róla. Nem lehetetlen, hogy Szerbia engedni fog, mert hiszen az ántánt lapjai minduntalan szemére vetik, hogy csak miatta keveredtek az ántánt-hatalmak háborúba. De az sem lehetetlen, hogy Szerbia megmarad elutasító álláspontja mellett — ami ugyan kissé hihetetlenül hangzik — és akkor teljesen megváltozott helyzettel kerül szembe a Balkánon az ántánt.
A görög kormány lemondásával a feszültség a Balkánon nem csökkent, hanem megnövekedett. A vajúdó Balkán legizgalmasabb perceit éli.
Népszava 1915. augusztus 18.