A szépséges magyar népdal így folytatódik: „Mit fogott a hálótok?/ Nem fogott az egyebet, vörösszárnyú keszeget.” Íme a válasz. A válasz, amelyet már nem sokáig felelhet az a sok száz édesvízi halász, aki még talán az ükapjától örökölte a mesterséget. Vége lesz az esztendőnek és pakolhatnak a halászok. Miért? Csak. Csak, mert valaki kitalálta, hogy túl sokat fognak ki. Sokat fognak ki és az üzletekben alig-alig lehet hazai halhoz hozzájutni, miközben arról cikkezünk (joggal), hogy a hal az egyik legegészségesebb táplálék. Ám hagyján, hogy egészséges, de finom is.
Próbálkoztam már sok országban (többnyire hallének nevezik), a mi halászlevünket meg sem közelítik. És ahány tájegység, annyi variáció: gondoljunk csak például a bajai tésztásra, a szegedi halászlére, a halpaprikásra (harcsa, ponty, csuka), a lecsós ráchalra és az olvasó még hozzátehetne néhány variációt. Mi a hungarikum, ha nem a mi halászlénk? A szépséges népdal így folytatódik: "Hej halászok, halászok/ merre mén a hajótok?" Nem mén az már semerre, ha csak valamelyik nagyokos vissza nem vonja az iménti értelmetlen rendelkezést.
