Poszler György 1931-ben született Kolozsváron, a város piarista gimnáziumában tanult. 1945-ben került Magyarországra, ahol befejezte a gimnáziumot, és 1949-ben leérettségizett. 1953-ban szerzett magyar-történelem szakos diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen.
Az egyetem elvégzése után vidékre helyezték tanítani, előbb a mosonmagyaróvári, majd a szombathelyi mezőgazdasági technikumban oktatott. 1960-ban került át a szombathelyi felsőfokú tanítóképző intézetbe, ahol négy évig tanított - idézi a halálhírt először közlő Litera.hu az ELTE oldalán 2001-ben megjelent önéletrajzát.
1964-től dolgozott Budapesten, előbb a Népművelési Intézet, majd 1968-tól a Művelődésügyi Minisztérium munkatársa volt. 1972-től az ELTE esztétika tanszékén, és ezzel párhuzamosan a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanított egyetemi docensként. Ugyanezen két intézményben lett 1983-ban egyetemi tanár. Az egyetemen esztétikát és irodalomelméletet, a főiskolán irodalomtörténetet tanított.
Tudományos kutató tevékenysége három területen bontakozott ki: az irodalomtörténet, az irodalomelmélet és az általános esztétika területén. "Korábban foglalkoztam az esztétikai nevelés elméletével is, de ezt a későbbiekben elhagytam" - írja 2001-es önéletrajzában. Szaklapokban és irodalmi folyóiratokban megjelent számtalan publikációja mellett több mint egy tucat könyvet is írt, ezek közül ő maga A regény válaszútjai (1981) és a Duna-völgyi reálfantasztikum (1998) című köteteit tartotta legfontosabbnak - írja a litera.hu. Pályája elején két könyvet is szentelt Szerb Antalnak, legutolsó kötete pedig Az eltévedt lovas nyomában (2009) volt.
Poszler György 1982 és 1987 között az ELTE általános rektorhelyettese, 1990-től az MTA levelező, 1995 óta rendes tagja volt. 1997-ben elnyerte a Soros-alapítvány alkotói díját. 1998-ban Széchenyi-díjjal tüntették ki a magyar irodalom értékelésének esztétikai és filozófiai gondolkodású irányt adó munkássága elismeréseként. 1999-ben elnyerte a Nemes Nagy Ágnes-díjat, 2010-ben pedig Lukács György-díjjal tüntették ki.
