Nem, nem valami piacról van itten szó, ahol különböző rendű-rangú, anyagú, kiállítású kerítéseket árulnak és vesznek; a cím a Várkert Bazárra akar emlékeztetni. Arra jelesül, hogy hányszor is kellett – ünnepélyesen – átadni a megújult létesítményt, mert az ugyan nem készült el időben, de azt kellett eljátszani, mintha igen…Miért is? Pusztán azért, mert a mi miniszterelnökünk megálmodott egy időpontot – a Várkert Bazár esetében a közelgő választás volt a meghatározó -, és mert ő ezt az időpontot megálmodta, hát úgy kellett csinálni, mintha…
Most is ez van: Orbán Viktor Tusnádfürdőn azt találta mondani, hogy a magyar-szerb határon már augusztus végén állni fog a kerítés, ezért most mindent ehhez a dátumhoz kell igazítani. Hiába mondták szakértők, hogy fizikai lehetetlenség alig egy hónap alatt felállítani egy ilyen – a tervekben és a nyilvánosság előtt is bemutatott – létesítményt, az teljességgel lehetetlen, hogy a kormányfő tévedett, netán hülyeséget mondott. Normális helyeken, ha már ragaszkodik egy kormány(fő) a határzár megépítéséhez - micsoda paradoxon: normális kormány és kerítés…-, és netán rosszul kalkulál, akkor kiáll a népe elé és vállalva a tévedését, korrigál: kérem szépen, mondaná az ilyen kormányfő, az augusztus lehetetlen, de novemberre meglesz.
Nálunk azonban egy ilyen szcenárió a lehetetlen: ha Orbán Viktor augusztus végét mondott, akkor az egész államapparátusnak ehhez kell igazodnia és meg kell találnia azt a megoldást, amelyben úgy teszünk, mintha a miniszterelnök pontosan fogalmazott volna. És amikor már az is kiderül, hogy még a rabokkal sem lehet kivitelezni augusztus végéig a dolgot, akkor jön a mentő ötlet: a Várkert Bazár szindróma. Építünk egy Patyomkin-kerítést, egy olyat, mintha állna, mintha elkészült volna, és eljátsszuk, hogy szükség van a duplázásra, a drótháló megkettőzésére, amely persze csak novemberre készül el. Igaz, hogy azt nem tudjuk, még hány milliárdot kell rá elkölteni, de úgy teszünk, mintha mindig is ez lett volna a terv. Így válik igazzá az orbáni állítás és így folytatódik a nép hülyének nézése.
Az lenne csak igazán szép, ha a kerítést is ünnepélyesen adnák át (persze, minimum kétszer); az utolsó darabot maga Orbán Viktor illesztené be a hálóba.
