Hiába sikerült izgalmasra a legutóbbi Magyar Nagydíj, az elmúlt évek reformjai kiölték a Forma-1-ből azokat az elemeket, melyekért százmilliók szerették meg a sportágat. A nézők lassan már kezdik kiheverni azt a sokkot, amikor a nyolchengeres motorokat felváltották a V6-os erőforrások, és drasztikusan halkabbak lettek a versenygépek. Viszont Sebastian Vettel 2010 és 2013 közti egyeduralma, illetve a tavaly óta tartó Mercedes-dominancia egyaránt csökkenti a futamok élvezhetőségét.
Az elpártolt nézők visszacsalogatására özönlenek az ötletek a pilótáktól és a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) Stratégiai Csoportjától. Legutóbb a Williams és a McLaren egykori versenyzője, a kolumbiai Juan Pablo Montoya vetette fel, hogy mivel a pilóták látják a gumik és a fékek hőmérsékletét, ezért ha túlmelegednének, már időben visszavesznek a tempóból. „A versenyzők manapság lusták. Ha nem rendelkeznének ezekkel az információkkal, akkor újra minden az érzésekről szólna” – vélekedett a hétszeres futamgyőztes Montoya, akinek ötletét a gumiabroncsokkal híresen jól bánó Jenson Button is támogatja. „Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is egy véleményen leszünk” – viccelődött a 2009-es világbajnok.
A Jordan-istálló korábbi főtervezője, Gary Anderson szélsőségesebb javaslattal állt elő: legyen fordított rajtsorrend, így a legjobbak kénytelenek lennének a mezőny végéről, sok előzést bemutatva feljönni a pontszerző helyekre. Persze ez izgalmasabbá tenné a futamokat, de egyben átláthatatlanná is. Továbbá erősen problémás, hogy miként döntenék el a rajtsorrendet: az időmérő edzések értelmüket vesztenék, hiszen megpróbálna mindenki minél lassabban autózni. Egyedül a világbajnoki pontverseny állásának megfordított eredménye lehetne mérvadó, de az időmérő edzés elvesztése jelentős jövedelem kieséssel járna a közvetítési jogok értékesítéséből származó bevételeket tekintve.
Anderson elképzelését egészíthetné ki a Stratégiai Csoport javaslata, miszerint szombatonként rendezhetnének sprintfutamokat, melyen vagy az állandó pilóták indulnának, vagy a harmadik számú versenyzők. A Sky Sports információi szerint szombatonként úgynevezett időmérő futamokat tartanának: ezek eredménye határozná meg a vasárnapi főverseny rajtsorrendjét, a szombati viadalok rajtrácsáról pedig egy reggeli kvalifikáció döntene. „Egy nagydíjnak igazi nagydíjnak kell lennie! Tudom, hogy ez csak egy időmérőfutam lenne, de így is elvenne valamit a vasárnapi verseny rangjából. Tisztelem a sportág hagyományait" – nyilatkozott korábban Vettel, akinek véleményét a pilóták nagy része pártolta.
Felvetődött, hogy ezeket a sprintfutamokat azonos autókkal kellene teljesíteni a pilótáknak, hogy így jobban kijöjjön a képességek közti különbség. A ráadásként beiktatott megmérettetés hasonlóképpen zajlana, mint az 1979-ben és 1980-ban megrendezett Procar Széria. A versenysorozatban minden pilóta egy 470 lóerős BMW M1-est vezethetett. Állandó indulókkal és Forma-1-es pilótákkal kiegészülve vágott neki a mezőny a futamoknak. A bajnokság első évében Niki Lauda, majd 1980- ban Nelson Piquet lett a végső győztes.
Tavaly nyáron volt sláger szintén a rajtolás megváltoztatását érintő ötlet, mely a verseny azon szakaszára vonatkozna, amikor a biztonsági autó elhagyja a pályát. Ilyenkor a szokásos procedúra alapján felsorakoznak az élen állok a safety car mögé, a lekörözött pilóták visszaveszik a körüket, és így a valódi sorrend alapján alakul ki a mezőny. Az újítás szerint a pálya feltakarítása és a biztonsági autó kiállása után az összes versenyautó felsorakozott volna a rajtrácson, és a futamon kialakult állás szerint újra állórajt lenne. Ha azt nézzük, hogy a 2011-es Kanadai Nagydíjon rekordnak számító hat alkalommal kellett behívni a safety cart, akkor pár futam rengeteg megszakítással járna.
Idén felvetődött a tankolás újbóli bevezetése a 2017-es szezontól, legutóbb 2009-ben volt érvényben ez a szabály. A csapatok ugyanakkor nagyon hamar elvetették az ötletet, aminek nem csak biztonsági – a 2009-es Brazil Nagydíjon például Heikki Kovalainen rántotta magával McLarenjével a tankolócsövet, és lobbantotta lángra Kimi Raikkonen Ferrariját –, hanem költségbeli akadályai is lettek volna: a változtatás az első évben istállónként 1 millió, majd szezononként 500 ezer font pluszköltséggel járna. Ráadásul nem biztos, hogy a versenyzésnek is jót tenne a módosítás, ugyanis az utolsó „tankolós” évben fele annyi előzés volt, mint utána.
Folyamatos témát szolgáltat, hogy több gumiabroncs-szállító cég szerepeljen a Forma-1-ben. A Pirelli már 2011 óta egyeduralkodónak számít, azonban szerződésük 2016 végén lejár. A FIA már ki is írt egy pályázatot arra, hogy melyik cég lássa el a gumiellátást 2017-től, az olasz cég mellett a 2006-ig aktív szereplő, Michelin térhet vissza a száguldó cirkuszba.
A francia vállalat kivonulásának utolsó évei emlékezetesre sikeredtek: a 2005-ös Amerikai Nagydíjon a felvezető kör után mindegyik Michelin-kerekes autó visszaállt a bokszutcába – csak hatan maradtak a rajtrácson –, és nem vettek részt a versenyen, miután a mérnökök úgy érezték, nem biztos kibírnák a gumik az egész futamot. Ha több gumiszállító cég van, akkor a csapatok nem csak a kapott motorerőforrástól függnek, hanem attól is, hogy milyen abroncsokat gyártanak nekik év közben, így változatosabbak lehetnek a versenyek.
Lényegi módosítások a 2017-es idénytől várhatóak, melyre vonatkozó szabályokat már illene 2016 márciusára közölnie a FIA-nak, mivel a kisebb istállók nem engedhetik meg maguknak, hogy párhuzamosan több autót fejlesszenek. Egy biztos: a Forma-1-nek szüksége van a megújulásra.
