Mire Az ajándék című thriller lassan poroszkáló eseményei gyanús fordulatokat kezdenek venni, addigra már a fél játékidő lefolyt, és bizony alig tudtunk meg valamit is a szereplőkről. És mire a sztori végleg rémálommá válik, kiderül, hogy mindegy, mit hitet el a film addig a szereplőkről, abból semmi sem igaz. Az viszont már baj, hogy még az ellenkezője sem. Ugyanis az író-rendező Joel Edgerton úgy változtatja meg a széljárást és karakterei egyéniségét a filmjében, ahogy éppen kedve tartja, vagy a thriller műfajáról talán nem eléggé áthatóan elsajátított ismeretei szerinte diktálják.
Pedig Edgertonnak tudnia kell, milyen szigorú logika szerint kell működnie a thriller eszközeinek egy filmben, milyen gondosan kell érzékeltetni és sejtetni a karakterek sötét oldalát és a titkait ahhoz, hogy igazán megérintse a nézőt a sztori. Az ausztrál filmes ugyanis tapasztalt színész, olyan produkciókban tette le a névjegyét, és szerzett gyakorlati tapasztalatot a jellemábrázolásról, mint a Zero Dark Thirty – A Bin Laden hajsza, A nagy Gatsby vagy éppen a Ridley Scott rendezte Exodus: Istenek és királyok. És írt már egy hasonlóan titkokra és fokozatosan felfeslő izgalmakra épülő forgatókönyvet is Országúti bosszú címmel, kimondottan érdekes karakterekkel, s egy elképesztően meglepő szerepet találva ki Robert Pattinsonnak.
Az ajándék című filmjével a játék első feléig minden rendben. Bár a thriller egy régimódi, vagy mondjuk szebben: hagyományos formáját műveli, teljesen konvencionális izgalomkeltő eszközökkel, az ijesztő hanghatások, a mellbevágónak szánt vágástechnika működik is. A film két egykori osztálytársat hoz össze húsz évvel azután, hogy együtt jártak a középiskolába. Az egyikük sikeres, jó állásban lévő férj, aki szép feleségével éppen egy nagyon elegáns, új házba költözik, hogy még sikeresebb új életet kezdjen. A másikuk láthatóan a vesztesek csapatához tartozik. És mégis, ez a lúzer fickó jelenik meg naponta az új háznál különböző ajándékokkal, meghívatja magát vacsorára, a férjben fel is üti a fejét a gyanú, hogy a feleségére hajt.
Edgerton a film első felében hangsúlyozottan úgy sűríti az eseményeket, hogy azok semmi kétséget ne hagyjanak afelől: itt egy egymást szerető, sikeres, megértésben kisbabát tervező házaspár kiegyensúlyozott boldogságába toppan be a harmadik. Gordo, a kiismerhetetlen, megalázkodó volt osztálytárs fenyegetően titokzatos alak. Aztán jön egy pont, amikor kiderül, hogy a sikeres férj és a vesztes Gordo között valami történt a múltban, s ettől kezdve minden az ellentétébe fordul. Az addig felhőtlenül boldog házaspárról kiderül, hogy korábbi életüket egy kemény probléma zavarta meg, hogy a gyermekáldással is van valami csúf titok. A feleség viszont rájön, hogy férje és Gordo között egészen ocsmány, mocskos konfliktus esett meg.
A film nagy hibája az, amitől a thriller egyszerűen léket kap és elsüllyed: a dolgok színe változását a film nem hitelesíti. Edgerton nem fokozatosan leplezi le a hazugságokat, nem érzékelteti az elültetett gyanúban az ott búvó igazságot vagy cáfolatot, mert mindent vagy ilyennek vagy olyannak mutat. Majd váratlanul megváltoztatja a beállítást. A múlt és jelen fenyegető titkait sem fokozatosan, a karakterek logikájának megfelelően fejti fel, hanem teljesen tetszés szerint hol ezt leplezi le, hol azt. Amit az egyik pillanatban fehérnek mutat, arról teljesen előzmények nélkül derül ki, hogy éjfekete.
A történet a látszatról bebizonyítja, hogy nagy hazugság, de a hazugságokról nincs mondandója. Az igazi rémálomba forduló bosszú kulcsjeleneteit – különböző visszajátszásokban – maximum becsület szóra hisszük el a történetnek. Így a film végére, amikor a legszörnyűbb mozzanatra, a leggonoszabb ajándék jelentésére derül fény, a feszültség és félelem már szépen elpárolog, hisz csak a film önkényén múlik minden.
Edgerton maga játssza a megalázott és kisemmizett Godót, egy sors drámáját alázatos pillantásokkal érzékeltetve, de a soha felnőni nem tudó személyiség leginkább pszichiátriai megoldás után kiált. Vígjátéki szerepeiből ismerős Jason Bateman (Förtelmes főnökök) a férjet lelkesen és következetesen egy színűnek: hol hófehérnek, hol koromfeketének mutatja. Rebecca Hall a feleség bizonytalanságaiban érzékeltetni képes, hogy a boldogság látszatát sem adják ingyen.
(Az ajándék **)
