A film macsó világában feltűnően megugrott a női szerepek ázsiója, még az abszolút férfias akcióműfaj két nagyágyúja, a Mad Max és a Mission: Impossible is meglepő felállással rukkolt elő új folytatásában. Biztosan nem véletlen, hogy mindkettő szakított a „női látványelem a kemény öklök világában” sablonjával s az ehhez csatolt cicababásdival. Helyette vagy abszolút (Mad Max), vagy partneri viszonyban (Mission: Impossible) ambiciózus női karaktert helyezett főszerepbe.
A vígjáték mindig is megengedőbb volt, hát még ha a szerelem témájában igyekszik szórakoztatni a történet. Mégsem hozott a nyári filmek női főszerepe átütő izgalmat. A horvát-bosnyák Szerelemsziget, a francia Divat a szerelem és az amerikai Kész katasztrófa más-más utakat jár be, de egyik sem üti át a közepes szintet
Jasmila Zbanic bosnyák rendező nevét a Szerelmem, Szarajevó című első filmje tette egycsapásra ismertté Európa-szerte. A délszláv háborúban megerőszakolt bosnyák nő és a szerb katonák erőszakából született lánya közötti konfliktus a mélységes emberi tragédiák, a háborús sebek orvosolhatatlan fájdalmát közvetítette, sok emberi együttérzéssel. A Szerelemsziget című vígjátékával arra tesz kísérletet, hogy a romantikus komédiát ültesse át egy mai horvát-bosnyák filmvígjátékba, s egy igazán mai, forró témával frissítse meg.
Gyermeket váró hősnőjével egy szép, okos, független fiatal feleséget hoz elénk, aki hangsúlyozottan a szerelmi házasság békéjében nyaral a romantikus nevű kis horvát szigeten. A humort főként a férj karakterében kereszteződő balkáni bika és jólelkű bunkó ellentétéből adódó apróságok szolgáltatják. Némi izgalmat a sablonos „béke van, nyár van, eseménytelenség van és nagy nemzetközi happy van” helyzetbe s a vele járó napsütés-tenger-boldogság közhelyeibe Franco Nero figurájának megjelenése hoz, de a pezsgés el is hal szempillantás alatt. Nerónak nincs valamire való szerepe azon kívül, hogy férfias arcélét és égszínkék szemét villogtassa. Zbanictól mást vár az ember. Aztán meg is kapja.
Az unalomig ismert nyári hajcihő állóvizét felkavarja, hogy Zbanic behozza a képbe a szép, szerelmes, ifjú feleség egykori szerelmét. Egy szép, ifjú, szerelmes hölgyet. A férj még ki is kezd vele, de a lányok inkább egymást választják. Sok nem derül ki kettejükről, de az elhatározott tabudöntögető szándék lólába lóg minden ágyjelenetnél, a majdnem mindent megmutattó leszbikus szex bevágásával azonban Zbanic merészsége kifúj. Semmit nem kezd vele. Maszatol még egy keveset a szokatlan szerelmi háromszöggel, végül a film ott marad az árnyalatlan szituáció felszínén.
A francia Divat a szerelem című film is úgy fejeződik be, hogy minden valamire való téma, amit érint, ott marad felében-harmadában. A hisztérikus divatvilág, a celebség, a női karrierizmus mind csak feldobott kő, ami sehova sem pottyan. Két remek színésznő áll a középpontban, a gyengécske vígjáték alkatrészeit meg csak úgy odahányták köréjük. A francia film nagyasszonya, Fanny Ardant egy körülrajongott, elviselhetetlenül szeszélyes divattervezőt alakít, akinek az új kollekciója megtervezéséhez szüksége van egy ihlető férfire.
A véletlenek összejátszása folytán személyi titkárnőjének kertésze lép ebbe a mindent eldöntő szerepbe. A szituáció erőltetett, kidolgozatlan, de legalább rövid humoros dialógokra szolgáltat alkalmat. Ardant úgy lenyűgöző, hogy lényegében alig van megírva a szerepe. Öniróniával, emberséggel és káprázatosan játékos színekkel rajzolja meg az öregedő, bár még mindig vonzó hírességet. Ardant ma is gyönyörű, felvállalja az öregedő énjét és elbűvölő bölcsességgel ruházza fel, szavak nélkül.
Jó adag szarkazmussal nevetteti ki a celebséget és a celebeket körülvevő ripacs lihegést. Klasszikus dáma és modern érzékenységű művész, aki a legnagyobbak: Alain Resnais, Claude Lelouche, Francois Truffaut, Volker Schlöndorf, Franois Ozon filmjeiben érlelte játékintelligenciáját, egy pongyola forgatókönyvvel is csodát tesz. Felépíti belőle azt, ami nincs is benne.
A titkárnőt játszó Marina Hands a modern idők legboldogtalanabb női önmegvalósítását mutatja be tűpontosan. A karrierista, megfeleléskényszeres, csőlátó robot jellegzetes női tipusát hozza elénk, az érzelmi frigiditás összes szimptómájával. Két ilyen színészével Jerome Cornuau rendező, aki a sztorit is írta, akár remekelhetne is, ha nem a mindent lekerekítő, hazug és lapos szerelmi happy end felé terelné a ragyogó szatírára termett sztorit.
A stand up comedyből indulva jutott el első nagyjátékfilmjéhez a magyar tévénézőnek sem ismeretlen amerikai humorista, Amy Schumer. Írója és főszereplője a magyarul Kész katasztrófa címmel érkező komédiának. Igéretes az indulás, első lendületből kiderül, itt kemény macsó világ járja, csak éppen nő testesíti meg a macsót. Schumer érdes humorral egy olyan fiatal nőt játszik, akinek pontosan arra kellenek csak a férfiak, amire a – női közfelfogás szerint, meg valóban is –férfiaknak kellenek a nők.
Szex, kielégülés, aztán prüccs isten hírivel, a jól teljesítő kan mehet az útjára. Amy Schumer jó humorral bírja hitelesíteni ezt a szerepcserét. Nem kimondottan vonzó, nem is dögös csaj, viszont van bátorsága ahhoz, hogy saját magán is gúnyolódó humora legyen. Még csavarint is a helyzeten, ad maga mellé egy nőiesen gyengéd, érzékeny férfit, ebből fakad aztán a szerelem. Ezzel a sablonosnak nem mondható helyzettel azonban a stand upos beszólásokkal nem igazán tud mit kezdeni. Végül belefut ő is a sablonba, elkezd nőiessé változni, s ehhez már nincs humora, a végkifejlet inkább csak nevetséges. Viszont Tylda Swinton (a „mi” Tylda Swintonunk Tarr Béla A londoni férfi című filmje óta) egy kis szerepben dögös és gyönyörű. Igazi nő. Ahogy kell, elbűvölően mosolyog, miközben megmártja ellenfelében a kést.
