A 2014-től 2020-ig tartó uniós fejlesztési ciklus végéig 150 milliárd forint vissza nem térítendő, és ugyanennyi visszatérítendő támogatást lehet majd szánni a lakások energiamegtakarítására. Első körben a 60 lakásosnál nagyobb társasházak, jövő tavasztól pedig a régi családi házak tulajdonosai igényelhetnek ezekből a hatalmas pénzekből. Ám kérdés, hogy lesz-e elegendő pályázó. Szakemberek szerint az energiahatékonyság javításának hatása tartósabb, és az ingatlantulajdonosok érdekeit is jobban szolgálja, mint a kormányzati utasításra végrehajtott rezsicsökkentés.
A kormányzatnak a rezsicsökkentés megvédéséért indított „harca” során az energetikai szakemberek kifogásolták: ne az energiaszolgáltatók vélelmezett extraprofitjából fedezzék a közműdíjak csökkentésének árát, hanem a felhasználókat, mindenekelőtt a lakosságot késztessék arra, hogy a nyílászárók cseréje révén csökkenjen az általuk felhasznált energia mennyisége, és ezzel a kifizetendő számla is. Éppen ezért örvendetes, hogy kétszer 150 milliárd forint áll majd a most folyó uniós fejlesztési ciklus során a lakások korszerűsítésére.
Az bizonyos, hogy a visszatérítendő és a vissza nem térítendő támogatások összege fele-fele arányban oszlik majd meg.
Ősztől a 60 lakásosnál nagyobb társasházak, jövő tavasszal pedig a régi családi házak tulajdonosai pályázhatnak. Csak
ennyit lehetett megtudni Szabó Zsolt fejlesztési államtitkártól.
A tervek valóban kecsegtetőek, de kérdés, hogy egy olyan országban, ahol négymillió embernek jelent gondot a mindennapi megélhetés – és zömmel ők laknak még korszerűsítésre szoruló ingatlanokban – bele tudnak-e vágni egy megterhelő és gazdaságilag kockázatos hitelkonstrukcióba, amelyben az önerő eléri vagy akár meg is haladhatja a kötelező 45 százalékos önrészt – így vélekedett lapunk érdeklődésére Szalai Gabriella. A Magyar Energiahatékonysági Intézet (MEHI) programigazgatója szerint az kétségtelen tény, hogy a lakáskorszerűsítési pályázatok a vállalkozások számára is kedvező lehetőséget teremtenek, és emellett beruházásélénkítési vonzatuk is van, de kérdéses, hogy mennyien élnek majd a lehetőséggel.
A szakember mindehhez azt is hozzátette, az egyik legnagyobb gátja annak, hogy nagyszámú lakossági beruházás induljon el, az lehet, hogy a magyar háztartások túlnyomó többségének, a GfK Hungária adatai szerint, nincsenek megtakarításai, és akiknek vannak is tartalékai, azok nagysága sem számottevő, ilyen háttérrel pedig az energiahatékonysági pályázaton részt venni aligha lehet. Elég csak utalni arra, hogy a családok háromnegyedének nincs pénze váratlan kiadás esetére, és a lakosság alig 15 százaléka rendelkezik csak banki megtakarítással – ugyancsak a GfK Hungária felmérése szerint.
A szakember ehhez hozzátette, hogy a hitelválság komoly mértékben elbizonytalanította az embereket: bele merjenek-e vágni egy olyan beruházásba, amely hitelfelvétellel párosul? Emellett szemléletformálásra is nagyon nagy szükség van annak érdekében, hogy az emberek belássák: érdemes energiahatékonyságra költeniük.
Arra a kérdésünkre, hogy nem túlságosan hosszú-e az a 10-15 év, amíg ezek a beruházások megtérülnek, a szakember
úgy vélte, hogy 8-10 éves megtérülés is lehetséges, de ez függ a beruházás nagyságától is, és nem feltétlenül szükséges egy komplex felújításba belekezdeni. A programigazgató ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy az előzetes számításoknál
érdemes figyelembe venni, hogy az energiacsökkentő beruházásnak már kezdetektől fogva rezsicsökkentő hatása van, és
ez a megtakarítás felhasználható a hiteltörlesztéseknél. A MEHI programigazgatója véleménye szerint az energiahatékony felújítások gazdaságilag nem kockázatosak.
