Bár nehezen képzelem el Tarlós főpolgármestert Csipkerózsikának, mostani intézkedésük kísértetiesen hasonlít a népszerű mesére. Nagyon elaludta a főváros a lépést menekültügyben. Sok-sok napon át nem csináltak semmit, nem lehetett egyetlen emberüket sem látni a menekülteknek még a közelében sem.
Egyetlen pályaudvaron sem tették "tiszteletüket" a menekültek segítésére. Mintha nem is lettek volna.
Egyik hivatalosság bejelentette, hogy nincs a kötelezettségük között a menekültek ellátása, segítése. A civileknek sem volt kötelességük, mégis példaértékű segítséget nyújtottak, informáltak, enni-innivalót, tisztálkodószert, a gyerekeknek játékokat vittek. Az egyik pályaudvarról a másikra kísérték őket, jegyet vettek, mert a BKV sem tartotta kötelességének, hogy ebben is segítsen. A civilek testi-lelki segítség nyújtásukkal szerintem megmentették a magyaroknak azt a becsületét, amit kormányunk, fővárosunk szándékosan (?) eljátszott. Nem segítettek, hanem Kocsis Máté módra uszítottak. Ennek a polgármesternek nem ez az első uszító jellegű megmozdulása (lásd hajléktalanok, drogosok) . Nem egy humánus fajta, tehát nem polgármesternek való. Az, hogy Tarlós végre felébredt, a mese szerint valakinek a csókja kellett. Kíváncsi vagyok, ki csókolta meg főpolgármesterünket. Nem szívesen lennék a helyében. Kísért a Brezsnyev-Honecker találkozás.