Amint azt már megírtuk, augusztus 4-ére és 5-ére mindkét volt jugoszláv tagköztársaságban megemlékeztek, csak más-más megközelítésben – a horvátok nemzeti ünneppel, a szerbek nemzeti gyásszal. Húsz évvel ezelőtt ugyanis a Vihar hadművelet során a horvát hadsereg négy nap leforgása alatt ellenőrzése alá vonta a horvátországi szakadár szerb területek túlnyomó részét. A hadművelet következtében mintegy 250 ezer szerb kényszerült elhagyni otthonát, több mint 2 ezer civil áldozatot követelt és mindmáig mintegy 3 ezer személyt eltűntként tartanak nyilván, amit a szerbek etnikai tisztogatásnak neveznek. Az idén első alkalommal rendeztek az évfordulóra katonai parádét Horvátországban, és ugyancsak először nyilvánították nemzeti gyásznappá augusztus 5-ét Szerbiában.
Horvátország elnöke, Kolinda Grabar-Kitarovic hangsúlyozta, hogy az ünnepség nem irányul senki, így a szerbek ellen sem, de ez nem egészen így csapódott le Belgrádban. A szerbiai külügyminisztérium tegnap tiltakozó jegyzéket nyújtott át Horvátország belgrádi nagykövetségére a megemlékezésen elhangzottak miatt. Az Ivica Dacic vezette szerb külügyi tárca azt kifogásolja, hogy az ünnepségsorozat második napján, Kninben, Horvátország legmagasabb rangú állami tisztségviselőinek jelenlétében olyan jelmondatok hangzottak el, amelyek nemcsak gyűlöletbeszédet, hanem lincselésre és a szerbek elpusztítására való felhívást is képviselnek. „Mindez pedig a Független Horvát Állam fasiszta szimbólumai mellett történt, abban az évben, amikor Európa a fasizmus elleni győzelem 70. évfordulóját ünnepli”, állítja a belgrádi szaktárca. Szerbia elvárja Horvátországtól, hogy maradéktalanul tegyen eleget az Európai Unióba való belépéskor tett vállalásainak, biztosítsa a kisebbségek védelmét és tegye lehetővé az elűzött személyek visszatérését, valamint integrálását a horvát társadalomba, áll a szerb külügy tiltakozó jegyzékében.
Horvátország mindenekelőtt a háborús bűnös Vojislav Seselj és pártja, a Szerb Radikális párt akciója miatt fejezte ki felháborodását. A hágai börtönéből egészségügyi okok miatt szabadon engedett, majd visszatérésre felszólított, de annak eleget nem tevő egykori csetnikvajda híveivel Belgrádban, a horvát nagykövetség épülete előtt ugyanis horvát zászlót égetett a megemlékezést követő napon, augusztus 6-án. A horvát külügy megengedhetetlennek tartja, hogy a háborús bűnös volt politikus zavartalanul zászlót égethet a szerb fővárosban. A zágrábi külügyi és Európa-ügyi minisztérium az elkövetők mielőbbi felelősségre vonását, szankcionálását követelte Belgrádtól. Ugyanakkor Tomislav Nikolics szerb államfő beszédét is kifogásolta a horvát vezetés. A tiltakozó jegyzék a Nikolic szavait pontatlannak, sértőnek, megengedhetetlennek és felelőtlennek nevezte.
Horvátország függetlenségének kikiáltását (1991. június 25.) követő szerb-horvát testvérháborúban a térségben élő magyar kisebbség vagy elmenekült, vagy a horvátok oldalára állt. Mintegy 10 ezer magyar volt kénytelen elhagyni otthonát. A Vukovárért folyó elhúzódó harcban a Jugoszláv Néphadsereg úgy döntött, hogy a környező településeket foglalják el. Itt voltak magyar falvak is, mint például Kórógy és Szentlászló. Kórógy lakói feladták a települést, ellenállás nélkül elmenekültek, Szentlászló viszont a horvát hadsereg mellé állt é ellenállást tanúsított a jugoszláv-szerb erőkkel szemben. A falut gyakorlatilag porig bombázták, a védők szinte mind elestek, a falu teljes egészében elnéptelenedett, s egészen 1998-ig lakatlan maradt.
A mai Horvátország területéről elmenekült magyarok zöme, mintegy 70 százaléka később visszatért szülőhelyére, miután a horvát kormányzat rendezte a kérdést és felújította otthonaikat.
