- Mindent a szemnek

- Imádtuk falra rendezni ezeket a képeket – mondja Kieselbach Tamás művészettörténész, műgyűjtő, galériatulajdonos legújabb felfedezettjének, az inkognitóját még őrző fiatal műgyűjtőnek a most kiállításra bocsátott anyagáról. A titokzatos gyűjteményről annyit mond, a legutóbbi gazdasági válság éveiben egy fiatal üzletember felépített egy fantasztikus gyűjteményt, és 7-8 év alatt olyan rangú kollekciót válogatott össze, amely egyértelműen a 20. századi magyar műgyűjtés legnagyobbjai közé emeli.

Ebből a mintegy 400 darabos gyűjteményből eddig sosem látott, és valóban bámulatos mestereket és képeket felsorakoztató válogatást, mintegy 200 képet mutat be a kiállítás, amely a felfedezésre mindig kész Kieselbach Galériában nyílt meg. A galéria most ünnepli 20. születésnapját, tulajdonképpen szimbolikusnak is vehetjük, hogy a minden újdonságra fogékony tulajdonos ezúttal a legfiatalabb műgyűjtő kincseit mutatja be.

Igazi kincsestár a gyűjtemény, benne egy sor ritkasággal: az ember csodálkozva bámulja az alig-alig felbukkanó Kondor Béla kis alakú képeit, vagy a csak az 1980-es halála után felfedezett Tóth Menyhért különös színvilágú festménysorozatát, vagy a naivnak kikiáltott Süli András elragadó bájú füstölgő gőzöseit, vagy Keserü Ilona végtelen fonalként egymásba tekeredő színjátszó vonalainak égő-vidám halmazát. Új, friss szemléletével hat ez a titkos gyűjtemény, egyfajta életörömöt sugall az együtt még nem látott festmények sora a komor színvilágú, klasszikus Aba-Nováktól kezdve, újdonságként az eddig nem túlzott figyelmet vonzó naiv hang megjelenítőin át a legmodernebbekig, s egészen napjaink kiemelkedő tehetségeiig.

Azon is elbámulhatunk, hogy Barcsay mester képeiből vagy húsz sorakozik a falakon, Anna Margit káprázatos világa is több képpel van jelen a játékos hangtól a drámaiig. A gyűjtemény része például a Vörös Ördögfej is, amit a festőművésznő férje, a munkaszolgálatból táborba hurcolt Ámos Imre tragikus halálára festett. Vajda Lajos, Bálint Endre épp úgy a falakon van, mint Schéner Mihály különös anyagú képe, az autodidakta Mokry-Mészáros Dezső egzotikumukkal szemet vonzó festményei, vagy Márffy, Szőnyi, Csernus, feLugossy, Lakner.

Mint megtudtuk Kieselbach Tamástól, a ma még inkognitóját tartó család, amely a fiatal szülőkből és két gyerekből áll, közösen válogat a megvásárolni szándékozott alkotások közül, miközben korban együtt nem érik el a 100 évet: összesen még csak 95-öt tesznek ki. Maga a gyűjtemény viszont, ahogy a galériatulajdonos fogalmaz, nem csak szívvel, naiv hittel és gyermeki kíváncsisággal válogatott darabokból áll, hanem a biztos ízlés, a művészi minőség és érték iránti csalhatatlan érzék jellemzi a képek együttesét.

- A gyűjtemény harmóniája abból ered, hogy a tulajdonos klasszikus gyűjteményekből vásárolt, nagy értékeket vett, magas árakat fizetett. Az így pár év alatt megteremtett gyűjtemény igazolja, hogy a válság ellenére érdemes volt ezt a gyűjteményt létrehozni – összegzi Kieselbach. Galériája az elmúlt húsz év alatt legalább két tucat magángyűjteményt mutatott be kiállításon és majdnem harminc kötetet jelentetett meg magángyűjtemények anyagából. Meggyőződése, hogy a kiállítások, illetve a könyvekben történt reprodukálások elengedhetetlenül fontosak ahhoz, hogy ezek a magánykézben lévő művészeti kincsek bizonyos értelemben közkinccsé váljanak.

S a dolgok menete őt igazolta nem egy esetben, amikor akár titkos gyűjteményeket hozott ily módon a nyilvánosság színe elé, s ezzel egy egészséges folyamatot indított el: a gyűjtemények anyaga több esetben lett fontos és nagyszabású kiállítások része. A magántulajdon a köz színe előtt hatni kezdett, hozzáférhetővé vált a tudományos kutatásnak, mintát adott a közönségnek. Hogy miért tartja fontosnak az újabb és újabb magángyűjtemények bemutatását, miért szeretné a művészeti életben is szóbeszéd tárgyává tenni egy-egy tulajdonos törekvésének eredményét, arról Kieselbach Tamás azt mondja, ha egy gyűjtemény látható, akkor az elkezd hatni, s ami hat, az inspirál másokat.

Az inkognitót természetesen feszegető kíváncsiságot a galériatulajdonos azzal szelídíti meg, hogy elmondja, eddig is több olyan tárlatot szervezett, amely a nagyközönségnek addig nem ismert gyűjteményt mutatott be, olykor titokban tartott névvel. - Ilyen volt Kövesi István titkos gyűjteménye, vagy K. Gy. úr gyűjteménye. Tapasztalat, hogy a gyűjtemény bemutatkozása után név is kerül hozzá… Az „Őszintén szólva” című kiállítás után a galéria azt tervezi, hogy könyv születik a friss hangvételű, bensőséges hangulatú, kvalitásos műveket felsorakoztató gyűjteményről. S amint a könyv megszületik, megszűnik a titok, nevet kap a fiatal gyűjtemény, amely egy csapásra az érdeklődés középpontjába került.