hulladék;Darwin;Stanford Egyetem;

- A Darwin-díj ára

A Stanford Egyetem webszerverén 1994-ben alapított Darwin-díjat minden évben azok kapják, akik a legfurcsább, leghihetetlenebb, és egyszersmind a leghülyébb módon vesztették életüket. A díjazás értelemszerűen posztumusz. A kitüntetés megnevezése újfent bizonyíték, hogy a majmoktól származunk: vagyis a józan paraszti ész megléte sem magától értetődő mindenkinek.

Ez év májusában dokumentált az az eset, ami valószínű nagy eséllyel indul majd az idei végső megmérettetésen. Főszereplője a 47 éves James Bushey. A fickót egy texasi étterem előtt lőtte le egy intézkedő rendőrpáros, az elfogást és az egész esetet a Gabriel Green őrmester és társa egyenruhájára rögzített kamera egyaránt felvette. Bushey egy piti lopás során bukott le, majd a kiérkező rendőrök felszólították, hogy hagyja el velük az üzlethelyiséget. Eddig még oké is volna a dolog, alanyunk azonban a kivonulás után már a kint az utcán, minden előzmény nélkül a zsebéhez kapott és onnan előrántott – nálunk a szakzsargonban tipikusan „fegyvernek látszó tárgynak” minősülő – valamit, ami egy 1911 Colt mintájára gyártott játékpisztoly volt. Az egyik rendőr először bepánikolt, az őrmester nem. Gyorsan reagált, csaknem a teljes tárat kilőtte, majd a társa is lőtt, 3-4 alkalommal. A végeredmény ismert, mindkét felvétel bejárta a világot. 8 másodperc alatt lezajlott az egész.

A Guardian júniusban indított adatbázist az USA rendőrségének azon akcióiról, melyek 2015-ben valamilyen okból halálesettel végződtek. Az eredmény: durván ötszáz eset, az egyes etnikai csoportokhoz tartozók arányát illetően meglehetősen vegyes százalékos értékekkel.

Nagy visszhangja a rendőri túlkapásoknak a tavaly augusztusi fergusoni incidens óta van, amikor is egy rendőr a 18 éves Michael Brown-t lőtte le. Kísértetiesen hasonló eset történt idén áprilisban, amikor a north charlestoni Walter Lamer Scott vesztette életét ugyancsak erősen vitatott rendőri intézkedés következtében. Mindkét áldozat fegyvertelen, színes bőrű férfi. A történteket kísérték csendes megemlékezések és atrocitásokkal járó tömeges, már-már polgárháborús képeket mutató garázda megmozdulások egyaránt.

Nem véletlen, hogy Obama elnök tavaly ősszel a Kongresszustól közel 270 millió dollárt kért a polgárjogi problémák orvoslására, egyúttal olyan munkacsoportok felállítására, amely a rendőrségi munka hatékonyságának javítását hivatottak vizsgálni. Intézkedtek, hogy a rendőröket az egyenruha hajtókáján hordozható személyi kamerával szereljék fel, ami a vitatott esetek tisztázását segítené. Ez a javaslat egyébként már a németeknél is kedvező fogadtatásra talált, ők próbaképpen Mainz és Koblenz városok rendőreit szerelik fel ilyen eszközökkel.

Bár még csak a videó megosztó portálokon található képsorok alapján bontakozott ki valamiféle társadalmi vita egy-egy eset jogos vagy jogtalan fegyverhasználatáról, az azokhoz fűzött kommentek meglehetősen szélsőségesek. A hozzászólok osztanak hideget-meleget: hulljon a hülye férgese, a szerencsétlen fickó csak lopott, a rendőrök mind állatok, és így tovább. Azért az ilyen vitákban nem ártana tudomásul venni, hogy az amerikai utcákon az efféle történések nem számítanak ritkaságnak. Minek köszönhetőek ezek? A mindenki által ismert "vadnyugati folklórnak", a gettósodásnak, a bevándorlásnak, a fegyverviselés és önvédelem jogának, vagy annak, hogy több millió lőfegyver található az utcákon? Nem könnyű megtalálni a választ.

És érdemes a "másik fél" szempontjából és átgondolni: a rendőrök kénytelenek nap mint nap úgy cirkálni az utcákon, hogy bárki potenciális támadó lehet. Bárki, nemre, vallásra, életkorra, bőrszínre való tekintet nélkül (nyugodtan elvethetjük a rasszizmus vádját is, mert semmi köze nincs ahhoz) embert próbáló feladat. Nincs lehetősége a rendőrnek hibázni, a pillanatnyi kihagyás végzetes lehet, elég csak a pszichopaták ámokfutásaira, vagy a terrortámadásokra gondolni.

Aki az USA-ban él, abban a szociális miliőben nevelkedik, tisztában kell lennie azzal, hogy mindig a körülmények döntik el, egy rendőr motoz-e, bilincsel-e, sokkolót használ-e vagy előveszi és használja is a fegyverét.

Amerikában mindenki tudja: rendőri intézkedéskor lőfegyver az, ami annak látszik. Igaz, tényszerűen csak akkor derül ki, amikor kézbe veszi valaki, hogy a tettes kezében vízipisztolyt tartott, vagy valódi fegyvert. Persze Magyarország nem Amerika, nálunk "jogtiszta" definíciónk is van: a lőfegyverekről és lőszerekről szóló 2004. évi XXIV. törvény 2. § 16. pontja szerint lőfegyver az a tűzfegyver, valamint az a légfegyver, amelyből 7,5 joule-nál nagyobb csőtorkolati energiájú, szilárd anyagú lövedék lőhető ki.

Tessék gondolatban felölteni akár a magyar rendőrök egyenruháját is - ennek eldöntésére esetenként 2-3 másodperc van...

A menekült-kérdéssel kapcsolatban fellángolt szenvedélyes, immár társadalmi méretűvé növekedett politikai viták áldatlan állapotában üdítően hatott az a híradás, amely arról szólt, hogy az Ökumenikus Segélyszervezet és a Magyar Evangélikus Egyház szervezésében a miniszterelnök felesége is részt vett a hozzánk érkező migránsok gyermekeinek megsegítését szolgáló karitatív akcióban.