Cas Mudde professzor a brit The Guardian online hasábjain távlatosabb jelenségek megértéséhez használja fel a magyar jobboldal előretörését - ismerteti a cikket a 444.hu. A professzor megállapítja, hogy a berlini fal leomlása óta megsokasodtak a radikális politikai pártok az európai kontinensen. Mudde ennek ellenére úgy véli, hogy a média még így is túl sokat foglalkozik a térnyerésükkel. A szélsőjobb előrenyomulása figyelemre méltó, de nem annyira releváns, amennyire a szenzációt kergető mainstream média beállítja – írja a holland professzor.
A magyar politikai eseményeket követő nemzetközi sajtó például roppant mód kedveli a Jobbikhoz kötődő “fotogén” akciókat, eközben azonban nem vettek tudomást arról, hogy a mainstream politikai közbeszéd önmagában is extrémizálódott. Orbán Viktor kormánya erre az egyik legjobb példa: a halálbüntetés visszaállításával, bevándorlóknak szánt munkatáborokkal és ehhez hasonló szélsőséges ötletekkel sorozza a nemzetközi közvéleményt, miközben belföldön társadalmi konzultációnak álcázott, bűnbakképző propagandát folytat.
Mudde szerint, valójában teljesen mindegy, hogy Orbánt valami újszerű ideológia, vagy a puszta politikai opportunizmus hajtja a Jobbik kiszorításának irányába. A végeredmény a lényeg, az, hogy a Fidesz mára egy olyan párt lett, amelyet a nacionalizmus, a tekintélyelvűség és a populizmus egyvelege tart egyben. Mindaz, amivel a radikális jobboldali ideológiákat jellemezni szokás. Mudde idézi Orbán kijelentéseit arról, hogy ő valójában 15 millió magyar miniszterelnöke akar lenni, és a magyarságot nem állampolgári alapon, hanem egyfajta “etnikai” dimenzióban közelíti meg, amit jól mutat a kettős állampolgárság intézményének bevezetése is.
A Charlie Hebdo-t ért támadás után Orbán, szembemenve a nyugati vezetők többségével, akik a sajtószabadság védelmében szólaltak fel, bevándorlóellenes kampányba kezdett, ami a mai napig kitart. Ennek a propagandának hallhattuk legújabb fejezetét Tusványoson, ahol az európai értékek eltűnésétől féltette az európai közösséget, amelyet meg kell tartani az európaiak számára: Európát meg kell őrizni Európának, Magyarországot Magyarországnak. Mudde egyértelműen arra utal, hogy Orbán Európára (és azon belül Magyarországra is) egyfajta etnikai közösségként tekint. A hétvégi szavakat Enoch Powell 1968-as beszédénél is durvábbnak tartja.
Powell konzervatív politikus volt, aki ”Rivers of blood” (Vérfolyam) címen elhíresült beszédével került be az angol történelemkönyvekbe. A képviselő annak idején a gazdasági bevándorlás elharapózása és az anti-diszkriminációs törvények elfogadására reagálva arról beszélt, hogy a migrációval a “fehérek feketékké váltak”, sokan idegenként érzik magukat saját hazájukban és hamarosan nem lehet majd megkülönböztetni egymástól az őshonosokat és a a betolakodókat. A nagy különbség, mondja Mudde, hogy míg Powell kinyilatkozását óriási botrány és lemondás követte, addig Orbán beszédét Európa agyonhallgatja, pedig Powellel ellentétben Orbán teljhatalmú vezető egy uniós országban, aki – miközben az “európai értékek” féltéséről beszél – szervezett propagandával, szándékosan szítja a hangulatot a bevándorlók ellen, kerítést építtet a szerb-magyar határon, hogy megállítsa az illegális migránsokat.
Mudde az Európai Uniót kárhoztatja amiatt, hogy a közösség csupán egyes elemeiben kritizálja az orbáni hatalomgyakorlást, és nem vesz tudomást magáról az illiberális államról. A szélsőjobboldali mozgalmak kisebb fenyegetést jelentenek az európai közösségre, mint a mainstream szintre emelt kirekesztő politika. Míg az antirasszisták és baloldali pártok a széleken küzdenek a radikalizmussal, az közben egyre mélyebbre rágja magát az EU szívében - írja Mudde professzor.