A délszláv sajtóban csak Pirangate-nek nevezik a horvát-szlovén határvitát. A két ország már Jugoszlávia széthullása, 1991 óta vitatkozik a Pirani-öböl hovatartozásáról. A szlovének számára nagyon fontos kérdésről van szó, hiszen amennyiben nekik ítélnék a tengeri terület nagy részét, akkor juthatnak csak ki saját tengeri szakaszon a nemzetközi vizekre. 1992-ben az Európai Tanács segítségével állapították meg az itteni határt. Egy évvel később azonban Ljubljana úgy döntött, hogy ezt nem fogadja el, mert – vélekedése szerint – az öböl teljes része Szlovéniát illetné meg.
2001-ben úgy tűnt, nyugvópontra kerül a kérdés, s megállapodnak arról, hogy közösen halászhatnak az öbölben a horvát és szlovén halászok. Az öböl harmada maradt volna a horvátoké, akiknek biztosítaniuk kellett volna a szlovén hajók szabad kijáratát a nemzetközi vizekre. A szlovének el is fogadták a rendezést, a horvátok azonban végül mégsem írták alá, s nemzetközi döntőbíróság felállítását követelték.
Ezután elmérgesedett a viszony a két állam között, horvát rendőrök 2002-ben zaklatták az öbölben halászó szlovéneket, többeket előállítottak. Miután 2005-ben a szlovének megtiltották a horvát hajók felvonulását, a zágrábi kabinet fegyvereseket küldött a térségbe. Ljubljana a határvita miatt Horvátország uniós csatlakozását is késleltette, méghozzá 2008 decemberétől 2009 szeptemberéig. (A szlovének 84 százaléka támogatta ezt.)
Ez évben aztán áttörés történt az ügyben. Az akkori szlovén és horvát kormányfő, Borut Pahor és Jadranka Kosor átfogó megállapodást kötöttek a kérdésben. Horvátország garantálta, hogy a szlovén hajók egy korridoron korlátozás nélkül eljuthatnak a nemzetközi vizekre. Szlovénia megígérte, nem akadályozza meg Horvátország csatlakozását az EU-hoz. Megállapodtak abban is, hogy nemzetközi döntőbírósághoz fordulnak. Az EU állított fel egy ad hoc bírói testületet a kérdés eldöntésére.
A Vecernji List aztán múlt héten olyan cikket tett közzé, amely bombaként robbant mindkét oldalon. A lap olyan lehallgatott telefonbeszélgetéseket publikált, melyek a Szlovénia által rendelt bíró, Jernej Sekolec, valamint a ljubljanai külügyminisztérium magas rangú illetékese, Simona Drenik között zajlottak. Bár a bírónak semlegesnek kellene lennie, kiderült, hogy értékes információkat osztott meg a szlovén féllel, sőt, tanácsokat is adott. Ezzel kétszeresen is vétett az előírások ellen.
A horvát politikai élet felháborodottan reagált, először Vesna Pusic külügyminiszter kérdőjelezte meg az ítészi testület hitelességét. A horvát közvélemény egyöntetűen úgy ítélte meg, hogy a bírói eljárást befolyásolták, ezáltal a végleges határozat sem tekinthető elfogulatlannak. Már múlt héten egyre erősebben követelték a döntőbírósági rendezésből való kilépést.
Eközben Szlovéniában is felháborodás kísérte az esetet, ám egészen más okok miatt. Miro Cerar a horvátokat vádolta az eljárás befolyásolásával arra hivatkozva, hogy titkosszolgálati eszközöket vet be, máskülönben hogyan kerülhetett volna nyilvánosságra a hangfelvétel. „Ez egyszerűen hallatlan” – hangoztatta a szlovén miniszterelnök. Cerar egyúttal a két szlovén főszereplőt is bírálta, felszólította őket arra, vállalják a következményeket. Hozzátette azonban, hogy a bírói eljárás nem ér véget. (23-án mindkét érintett lemondott.)
Zoran Milanovic horvát kormányfő hétfőn jelentette be az eljárásból való kilépést. Szlovén lapok szerint ennek valódi oka az volt, hogy a kiszivárogtatott hírek szerint a hágai bíróság ítélete sokkal kedvezőbb Szlovénia számára. Így azonban megoldatlan marad a Pirani-öböl ügye.
