Magyarország továbbra is az élmezőnyben szerepel a legtöbbet dolgozó országok listáján. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) az egy dolgozóra jutó átlagos éves munkaórák számát vizsgáló felmérése ugyanakkor rámutatott: az elmúlt években a magyar foglalkoztatottak körében visszaesés tapasztalható a ledolgozott munkaórák tekintetében.
Míg 2012-ben egy magyar dolgozó 1888 órát dolgozott, addig 2013-ban az éves munkaidő 1880 órát tett ki, ami 2014-re tovább csökkent, tavaly az átlagadatok alapján egy magyar dolgozó 1858 órát dolgozott egy évben. Ha évi 250 munkanappal számolunk, ez nagyjából hét és fél munkaórát tesz ki naponta. Ezzel a vizsgált 34 ország listáján a 9. helyre kerültünk, tavaly hetedikek lettünk.
Az OECD-tagállamok közül Mexikóban dolgoznak a legtöbbet az emberek, átlagosan 2228 órát évente, a felmérés szerint minden harmadik mexikói 50 óránál is többet dolgozik hetente - a kutatók a vizsgált 34 ország 13 százalékánál tapasztalták ugyanezt. A második helyen a görögök állnak évi 2042 munkaórával, Chile pedig a harmadik helyen végzett a legtöbbet dolgozó országok dobogóján (1990 óra). Ha csak az európai országokat nézzük, Magyarország a negyedik helyen végzett a már említett görögök, a lettek és a lengyelek után.
Az OECD-országok közül tavaly Németország került a sereghajtó szerepébe, itt mintegy 500 órával kevesebbet dolgoznak az állampolgárok, mint hazánkban: a német munkások átlagosan 1371 órát dolgoztak egy évben. Hasonló a helyzet Európa más fejlett, magas életszínvonallal rendelkező államainál: Németország után Hollandia, Norvégia és Dánia következik, a három országban nagyjából 1400 órát dolgoznak az emberek évente. Az OECD államok éves átlaga egyébként 1770 órát tesz ki, s ennyit dolgoznak a középmezőnyben elhelyezkedő cseheknél, szlovákoknál, Olaszországban, de az Egyesült Államokban is.
A nemzetközi gazdasági szervezet egy másik kutatásában arra is kíváncsi volt, hogy a foglalkoztatottaknak mennyi idejük jut szabadidős tevékenységekre, illetve hogyan alakul a munka és a magánélet egyensúlya. Az adatok szerint egy átlagos, teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozónak 15 órája van naponta szükségletei kielégítésére (ebbe az alvás is beletartozik), valamint más szabadidős tevékenységekre (sport, hobbi, családdal, barátokkal való időtöltés). A szabadidő rovására Törökországban és Mexikóban dolgoznak a legtöbbet, míg Magyarország ebben a tekintetben a lista 14. helyén szerepel, középmezőnyben az olaszok és a franciák mellett.
A munkaviszonyt és a fizetéseket tekintve sem lehet túl sok jót mondani, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) idén publikált felméréséből az derült ki, hogy a világszinten foglalkoztatott munkaerő csupán 42 százalékának van megbízható állása, az emberek nagy része részmunkaidős állásokban dolgozik - írta az ILO jelentésére hivatkozva a hetek.hu. A munkaviszonyokat az OECD is vizsgálta, adataik szerint az 1995-2013 között létrejött munkahelyek több mint fele részmunkaidős állás. Ebben a munkakörben dolgozók sokszor alulképzettek, és jóval kevesebb és bizonytalanabb jövedelemmel rendelkeznek, mint az állandó munkahellyel rendelkezők. Az OECD elszegényedést vizsgáló idei, a milánói világkiállításon bemutatott tanulmányából meghökkentő adatok derültek ki: a sok munka nem sok mindenre elég.
Bár a statisztikák szerint a magyarok a legtöbbet dolgozó foglalkoztatottak közé tartoznak, sokan nem tudnak megélni fizetésükből, az elszegényedést vizsgáló tanulmányból ugyanis kiderült, hogy a megkérdezett magyarok 30 százaléka állította azt, hogy a felmérést megelőző 12 hónapban előfordult vele, hogy a pénztelenség miatt nem tudott ételt venni magának vagy családjának. Magyarország az ötödik lett ezen a listán, hazánkat csak Indonézia, Törökország, Mexikó és Dél-Afrika előzte meg.
Vagyis ebből a szempontból az EU-n belül Magyarországon a legrosszabb a helyzet, az utánunk következő európai ország Lengyelország, itt a megkérdezettek 18 százaléka számolt be hasonló problémákról. Nem jobb a helyzet Csehországban sem: az OECD szerint itt egy egyedülálló kétgyermekes szülőnek napi 16 órát kellene dolgoznia ahhoz, hogy kijöjjön a fizetéséből.
Nálunk a legtöbb az adó
Miközben itthon dübörög a legújabb sikerpropaganda, melynek egyik eleme az újra növekvő minimálbér, az OECD megdöbbentő adatokat tett közzé a Facebook-oldalán.
Fehéren-feketén kiderül, hogy a vizsgált országok közül Magyarországon terheli a legtöbb adó és járulék a minimálbért. A 35 százalékos elvonás még a második helyen álló 27 százalékos lettországi terhelést is meghaladja, amely ugyancsak elég magasnak mondható a legtöbb országhoz képest, ahol a minimálbért sújtó adók 20 százalékot vagy még annál is kevesebbet tesznek ki. A legkevesebbet a spanyol és az ír minimálbérből élőknek kell fizetniük, a mexikóiak pedig még 17 százalékos jövedelemkiegészítést is kapnak különböző adókedvezmények formájában.
A kormány új plakátkampányának egyik üzenete – „Újra nő a minimálbér!” – némiképp ellentmond a fenti grafikának. A részleteknél ugyanis az olvasható: ,,A minimálbér összege 2010 óta több mint 30 ezer forinttal emelkedett, amely 43 százalékos bővülést jelent.” Számszaki gondok nincsenek a mondattal, hiszen az idei 105 ezer forintos minimálbér egészen pontosan 31 500 forinttal haladja meg a 2010-es 73 500 forintot, a növekedés mértéke pedig 42,9 százalékos – írja az mfor.hu.
De a kormány a bruttót emeli ki, ami a dolgozók számára semmi mást nem jelent, csak egy számot a bérlapon. Arról van szó ugyanis, hogy a második Orbán-kormány hivatalba lépése után az első intézkedések egyike volt az adórendszer átalakítása, ami az egykulcsos, 16 százalékos szja bevezetésével és az alacsony keresetűeket segítő adójóváírás fokozatos kivezetésével járt együtt. Utóbbi miatt az érintettek sokat veszítettek volna a nettó fizetésükből, ezért a kormány a fentiekkel párhuzamosan a bruttó minimálbér drasztikus emeléséről döntött annak érdekében, hogy nettóban ne csökkenjen a minimálbéresek fizetése. Vagyis ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy miközben a bruttó minimálbér 15 ezer forinttal emelkedett, addig a nettó bér növekedése csupán 315 forint volt.
Ez volt 2012-ben, egy rendkívüli évben. Előtte (2010-ig) és utána is, mostanáig átlagosan 4-5 ezer forinttal emelkedett a bruttó bér. Így mindezek, és főként a 2012-es rendkívüli emelés eredménye lett az, hogy a 43 százalékkal magasabb bruttó minimálbérből a nettó növekedése csupán 14,2 százalék volt. Vagyis a minimálbérre bejelentett dolgozók csak ennyivel kapnak többet kézhez most, mint 2010-ben. Összegszerűen ez azt jelenti tehát, hogy miközben a bruttó minimálbér 5 év alatt 31 500 forinttal növekedett, a kézhez kapott összegben ebből a növekményből mindössze 8539 forint jelenik meg – áll a honlap elemzésében
