Vihart kavart az évente nyilvánosságra kerülő japán nemzetbiztonsági Fehér Könyv. A több mint 400 oldalas stratégiai dokumentum első változatát a kormányzó Liberális Demokrata Párt elutasította, mivel úgy vélték, nem fogalmaz elég keményen Kínával kapcsolatban. Az Abe-kormány által végül jóváhagyott változat Pekingtől egyebek mellett a Dél-kínai-tengeren kezdett mesterséges szigetfeltöltés leállítását követeli.
Tokió kifogásolja, hogy Kína olajfúró platformokat létesít. Peking viszont azt állítja, hogy az olajkutatásokat kínai területi vizeken végzik – csakhogy nincs egyetértés abban, hogy hol is húzódnak pontosan e vizek határai. Peking a Dél-Kínai-tenger majdnem egészét saját fennhatósága alá tartozónak tekinti, átfedve olyan térségeket, amelyeket a Fülöp-szigetek, Malajzia, Vietnam, Tajvan és Brunei is magáénak vall. Ezért
Japán és Kína jó ideje farkasszemet néz a Kelet-kínai-tenger térségében, Tokiót pedig aggasztja, hogy kínai harci gépek és járőrhajók rendszeresen feltűnnek az Okinavától nyugatra fekvő Szenkaku-szigeteknél (kínai nevén Diaojü-szigetek).
A gyakorlatilag lakatlan szigetcsoport hovatartozása körüli vita azt követően éleződött ki, hogy jelentős olajkincset fedeztek fel a térségben. A szigetekre mellesleg Tajvan is benyújtotta igényét.
A japán kormány Fehér Könyve a Dél-Koreával már több mint egy évtizede fennálló szigetvitát is a fő kihívások között említi. Szöul a Takesima-szigetek hovatartozását vonja kétségbe, a dél-koreai kormányzat szerint az általuk Dokdo-szigetekként emlegetett területek kétségkívül Dél-Korea, nem pedig, ahogy Tokió állítja, Japán tulajdonát képezik.
A biztonsági kihívások között a tokiói kormány az Iszlám Állam fenyegetését is felsorolja. Az IS idén januárban videót tett közzé egy Szíriában túszul ejtett újságíró, Goto Kendzsi, illetve egy másik japán túsz lefejezéséről.
A kiéleződő területi konfliktusok fényében Japán szomszédait fokozottan nyugtalanítja, hogy a konzervatív japán kormány történelmi változtatásokra, a hagyományos japán békealkotmány átírására, de legalábbis – rövid távon – átértelmezésére, az abban foglalt korlátozások lazítására készül. Abe Sinzo kormányfő már tavaly jelezte, hogy elképzelései szerint a távol-keleti szigetország a jövőben nagyobb szerepet kíván vállalni a nemzetközi színtéren.
A második világháború vesztes államaként Japán alkotmányában rögzítette, hogy katonái soha nem vesznek részt külföldi katonai akciókban. A távol-keleti szigetország fegyveres erőit hivatalosan Önvédelmi Erők néven nevezik, s az elmúlt hét évtizedben tartották magukat ehhez a vállalt önkorlátozáshoz. Igaz, az önvédelmi erők jól felszereltek, s Tokió évek óta ambíciózus modernizálási programot hajt végre. A hadsereg létszáma a BBC védelmi tudósítója szerint mintegy 150 ezer fő, a haditengerészeti önvédelmi erőknek van egy új helikopterhordozója, a JS Izumo, két Aegis-rakétákkal felszerelt cirkálója, modern radarrendszere, 34 rombolója, 9 fregattja.
A távol-keleti szigetországra kiterjed az amerikai rakétapajzs, két nagyteljesítményű amerikai radar állomásozik a szigetország területén, négy rombolóról képesek PAC-3 típusú elfogórakétákat kilőni. A rakétavédelmi kapacitás továbbfejleszésére készülnek, s persze nem lehet elfeledkezni a japán területen állomásozó amerikai csapatkontingensről sem.
A tokiói parlamentben az Abe-kormánynak biztos többsége van, így végül – az ellenzék hangos tiltakozása, majd több ellenzéki párt honatyáinak kivonulása dacára – az alsóházban simán megszavazták a nemzetbiztonsági törvény módosítását. Az önvédelem joga helyett a kollektív önvédelem fogalmát vezették be, s e változtatás azt jelenti, hogy Japán a jövőben külföldön is bevetheti katonai erőit szövetségesei, elsősorban stratégiai partnere, az Egyesült Államok oldalán.
Abe Sinzo a washingtoni kongresszus két háza előtt mondott beszédében közölte, hogy idén nyáron elfogadják a szükséges törvényeket, felülvizsgálva az eddigi védelmi irányelveket. A felsőháznak ugyan még jóvá kell hagynia a módosításokat, de – ha 60 napon belül nem tűzik napirendre a kérdést – az alsóház kétharmados többséggel átviheti a tervezett rendelkezéseket.
Az LDP keményvonalasai ráadásul nem elégednek meg az eddigi változtatásokkal, s a japán békealkotmányból végleg törölnék a híres 9. cikkelyt, amelyben Japán mindörökre lemondott a háború indításának jogáról. Az alaptörvény átírásához azonban a parlament mindkét házában kétharmados többségre lenne szükség, s a változtatásokat népszavazásnak is jóvá kellene hagynia. Abe jogászok szerint ezért nem ezt az utat, hanem az alkotmány „részleges átértelmezésének” útját követi. Egyes jogászok ezt „alkotmányos puccsként” értelmezik – írta a The Independent című brit lap.
A japán közvéleményt megosztja Abe törekvése Japán külföldi katonai szerepvállalásának erősítésére. A második világháborúban elszenvedett két nukleáris csapás után a japán társadalomban mélyen gyökerezik a pacifizmus, s ellenzik a békealkotmány átfogalmazását. Érthető hát, hogy a nemzetbiztonsági törvényjavaslat benyújtása nyomán a japán kormányfő népszerűsége jelentősen visszaesett. Míg korábban 42 százalékos volt Abe támogatottsága, alig egy hét alatt 35 százalékra esett vissza.
A konzervatív politikus elutasítottsága ugyanakkor 51 százalékra emelkedett, második hivatali idejében erre még nem volt példa. A megkérdezettek 68 százaléka aggályosnak találta, hogy az LDP áterőltette az alsóházon a módosításokat, s csupán 24 százalék értett egyet ezzel. Tokióban és számos nagyvárosban tartottak jelentős megmozdulásokat.
Bár az „erős Japán” megteremtésére irányuló törekvései megtépázták népszerűségét, mindez nem jelenti azt, hogy inogna Abe bársonyszéke. Abe 2005-2006-ban már betöltötte a miniszterelnöki posztot, 52 évesen Japán legfiatalabb kormányfője lett, de alig egy évig tudta megőrizni hatalmát. 2012-ben nagy többséggel választották meg, s a 2014 decemberi parlamenti választásokon az LDP és koalíciós partnere, az Új Komeito párt megőrizte kétharmados parlamenti többségét. Abe visszatérésekor elsősorban a japán gazdaság megújítását ígérte, a róla elnevezett „abenomics” végrehajtása azonban lassan halad.
A beígért hármas reform – a három nyíl elmélete – még csak hiányosan valósult meg, a legkockázatosabb döntéseket, a strukturális reformot Abe halogatja. „Ma már egyre inkább úgy tűnik, írta „Abe Sinzo tragédiája” című cikkében a Japan Times: a japán kormányfő számára a gazdaság újjáélesztésének célja csak arra szolgált, hogy megteremtse a lehetőséget a radikális politikai változásokhoz, a háború utáni japán alkotmány átírásához. Abe tragédiája, véli Christopher Hobson, a Waseda Egyetem politikatudományi vendégprofesszora, hogy a számára adatott rendkívüli lehetőséget eltékozolta, egy szűklátókörű, idejétmúlt, nacionalista ideológia csapdájába esve.
Japánt érthetően komolyan aggasztják az egyre gyakoribbá váló észak-koreai ballisztikus rakétakísérletek. E teszteknek a sikerességét ugyan nagyon nehéz ellenőrizni, s nemzetközi szakértők kétségbe is vonják a phenjani kormány bejelentéseinek hitelességét. Észak-Korea épp a sikeres iráni atom-megállapodás nyomán jelentette be, hogy nem áll szándékában tárgyalásokat kezdeni saját nukleáris programjának korlátozásáról. Sőt, Phenjan októberben újabb rakétakilövésre készül, méghozzá a 2012-es rakétakísérletnél használt Unha-3-nál kétszer nagyobb ballisztikus rakéta kilövésével akarják ünnepelni a Koreai Munkapárt alapításának 70. évfordulóját.
