Szinte mindannyian ismerjük a tűző napon való tartózkodás veszélyeit, ám én most nem az ibolyántúli sugárzás káros hatásairól értekeznék, amelyeket ilyen-olyan bőrvédő szerekkel kompenzálni lehet. Az utóbbi időben, itt a Tisza-parti metropolisban, nem veszélytelen napbarnítottnak lenni. Különösen nem az esti órákban, mert könnyen szenvedő alanyává válhat az ember némely korán kelő, de későn ébredő magyar fizikai inzultusának, hogy árnyaltan fejezzem ki magam. Persze, ha élelmes vállalkozó lennék, ízibe piacra dobnám a „Napbarnított magyar vagyok!”, sötétben is világító feliratú pólókat. Kaszálnék rajta rendesen! Minthogy eléggé barna bőrű lettem, hála az Anna fürdő napsütötte udvarának, a lemenő nappal egy időben én is visszahúzódom lakomba, nem mintha annyira félteném az életemet, hiszen így is hálni jár belém a lélek. Na, mondjuk, nem ingyé!