;

Tusnádfürdő;

- Zárójelben

Végletekig leegyszerűsített mondattal intézte el Orbán Viktor Tusnádfürdőn a baloldalt; nem bíbelődött már magyarázatokkal, nem keresett érveket állítása mellé, egyszerűen kijelentette: a baloldal nem szereti a magyarokat, mert magyarok. Igaz, állítását az egész európai baloldalra értette, vagyis elérkezettnek látta az időt arra is, hogy a belső háborúit kierjessze az egész kontinensre. Végül is, mibe kerül az neki? Az ilyen orbáni mondatokra már senki nem kapja fel a fejét; a tavalyi illiberális állam, Amerikát is megjárt kijelentése után, ez a baloldalt támadó bon mot, csenevész gondolat.

Próbálom egyébként kitalálni, hogy javult-e a helyzet e téren valamicskét, hiszen korábban arról értekezett a magyar miniszterelnök, hogy a baloldal rendszerint ráront a nemzetére. Ha most csak nem szereti, akkor azt kell higgyem a javulás útjára lépett, nagyképűen: a javulás útjára léptünk; már nem támadunk, csak nem szeretünk. Persze ezzel együtt izgalmas kérdés: vajon - hadd folytassam így: többes szám első személyben – miért nem szeretjük mi a magyarokat? Tényleg pusztán azért, mert magyarok? Illetve csak az európai baloldal nem szereti a magyarokat, a magyar igen? Vagy a magyar sem szereti, tehát én sem, mi sem szeretjük a magyarokat, mert magyarok? Ebből viszont az következne, hogy a/ én nem vagyok magyar, b/ mások nem tartanak magyarnak, c/ magyar vagyok, de nem viselem el a saját fajtámat. Ha nem vagyok magyar, akkor ezt ki dönti el rólam? Ha magyar vagyok, honnan lehet rólam tudni, hogy nem szeretem a magyart?

Nem folytatom, mert a végén teljesen rá-, vagy becsavarodok, ha magyarázatot akarok találni a miniszterelnöki mondatra. Bizonyára ő maga is csak egy hangulati elemnek szánta, valami olyannak, amin el lehet rágódni, még akkor is, ha éppen semmi értelme nincs. Bár a kormánylap publicistája szerint Orbán alaposan kibabrált velünk - velünk, baloldali publicistákkal -, mert szerinte az idén nem tette meg azt a szívességet nekünk, mint tavaly, hogy kiforgatható ideológiával állt elő, most a pragmatikus térfélen maradt. Amiből persze az is következik, hogy Orbán tavalyi beszéde kiforgatható ideologizálás volt, de az is, hogy a „baloldal nem szereti a magyart, mert magyar” egy pragmatikus gondolat.

Remélem azért nem jutnak el odáig, hogy ha mi nem vagyunk magyarok, pusztán azért mert másként gondolkodunk, akkor mindjárt menekültek, vagy bevándorlók leszünk, vagy, ami még rosszabb: liberálisok. Mert ahogy a másik kormánypárti publicista írja: Európa megtartásának az a feltétele, hogy a liberálisokat gondolkodás nélkül zárójelbe tesszük.

Szerintük oda valók vagyunk: zárójelbe. Van róla elképzelésünk, hogy ez náluk, az ő fogalmaik szerint, mit jelent.