Ankara kérésére ma összeül az Észak-atlanti Tanács. A NATO tagországok a török beavatkozásról tanácskoznak. Ankara az „undorító terrorista támadások nyomán előállt veszélyes helyzet” miatt kérte a rendkívüli találkozó megtartását. Egy NATO-tagállam akkor kezdeményezhet rendkívüli ülést, ha úgy látja, veszélybe került területi egysége. A NATO azt közölte, szolidáris Törökországgal.
Ahmet Davutoglu török kormányfő a Hürriyetnek adott interjújában úgy fogalmazott, hogy nem akarnak szárazföldi csapatokat küldeni sem Szíriába, sem Irakba.
Egyes feltételezések szerint Recep Tayyip Erdogan tudatosan helyezte előtérbe a kurd problémát, így akarja helyreállítani pártja, az AKP megtépázott tekintélyét. Az ellenzéki CHP vezetője, Kemal Kilicdaroglu azt közölte, hogy Erdogan Törökország jövőjével játszik. Azt is hozzátette, hajlandó koalícióra lépni az AKP-val, még ha tudja is, hogy egy ilyen szövetség milyen veszélyeket rejt magában.
Ugyanakkor egyre több értékelés lát napvilágot arról, hogy Ankara milyen kiterjedt támogatást nyújtott az Iszlám Állam fegyvereseinek. Ankara számára ugyanis Bassár el-Aszad rezsimje volt a legfőbb ellenfél.
Az YPG nevű észak-szíriai kurd milícia több alkalommal is szóvá tette az IS és Törökország testvéries viszonyát. Ezt azonban sokáig összeesküvés elméletnek tartották abból kiindulva, hogy Törökország nemcsak behunyta a szemét az IS rémtettei láttán, hanem közvetlenül is segítette a terrorszervezetet. Dzsihadista harcosok gyógykezelését tették lehetővé török kórházakban, hogy aztán visszautazhassanak a harcmezőre. A kezelés költségeit a török állam vállalta.
James Clapper, az amerikai nemzeti hírszerzés igazgatója még májusban arról számolt be, hogy igen „toleráns” a légkör Törökországban, az IS-szel kapcsolatban, hiszen az ország átengedte a Szíriában a terrorszervezet mellett harcolni kívánó külföldiek hatvan százalékát. Számos felvétel mutatja, hogy a meggyilkolt dzsihhadisták útlevelében ott szerepelt Törökország pecsétje – emlékeztetett a Die Welt. A radikális iszlamistáknak nem is kellett fegyvereket átcsempészniük a két ország 900 kilométer hosszúságú határán, hiszen gyakran a hivatalos utat is használhatták.
A szíriai határhoz közel eső törökországi városok, Sanliurfa, Gazientep, Hatay, vagy Reyhanli eddig eldorádónak számítottak az IS harcosai számára. Biztonságos lakásokat is a rendelkezésükre bocsátottak, ahol néhány napig békében kipihenhették a dzsihád fáradalmait, találkozhattak egymással, megbeszélhették a stratégiát. A török hatóságok nem ellenőrizték őket, razziákat sem tartottak. Hayat Boumeddine, annak a merénylőnek az özvegye, aki az év elején, Párizsban lelőtt egy rendőrnőt, majd egy zsidó szupermarketet rohant le, néhány napot Sanliurfában töltött el, s csak ezután csatlakozott az IS-hez. Három kiskorú brit lány is mindenfajta gond nélkül utazhatott Isztambulon keresztül Szíriába. A török határőrök az engedékenységért kapnak némi apanázst. Kapnak a csempészektől, és a menekültektől is.
Mindemellett a török titkosszolgálat, a MIT is rendszeresen ellátta fegyverekkel az iszlamistákat – közölte májusban a Reuters bírósági iratokra hivatkozva. Rendőri szemtanúk beszámolója szerint 2013 novembere és 2014 januárja között legalább négy rakétaalkatrészeket is szállító teherautó ment Törökországból Szíriába. 2014-ben az IS több parancsnoka is elismerte, hogy Ankarától fegyvert kaptak a dzsihádhoz. „Törökország a mi oldalunkon áll” – jelentette ki akkor egy fegyveres a Die Weltnek. Az IS ráadásul olajat adott el Törökországban, méghozzá olcsón. Ankara természetesen minden vádat tagad.