Ezek szerint a Plútó felszínének nitrogénjege a jelek szerint az általunk jól ismert gleccserek mintájára mozog, illetve erodálja a felszínt. A búcsúfelvételen jól látható, hogy a Plútó komoly légkörrel rendelkezik, amely a pára több különböző rétegét tartalmazza. A felsőbb rétegekben található metán az ultraibolya sugárzás hatására különböző vegyületekre bomlik, ezek a kellő méret elérése után a felszínre hullnak, az azonban nem világos, hogy ez a pára miért van jelen a korábban becsültnél jóval nagyobb magasságokban, ahol a hőmérséklet eleve magasabb az ideálisnak vélt szintnél.
A szintén többször emlegetett "szív" alakzat esetében egyértelműnek tűnik, hogy a lerakódás a terület nyugati feléről származik, ez jó eséllyel nitrogénhó (illetve jég). A Pluto felfedezőjéről, Clyde Tombaugh amerikai csillagászról elnevezett, 2000 kilométer átmérőjű, szív alakú régióban 1,6 kilométer magas hegyvonulat látható. A geológiai képződmény a korábban azonosított, 3,2 kilométer magasságú hegyvonulattól 110 kilométerre északnyugatra húzódik.
A NASA szakemberei a hegyláncot az észak-amerikai Appalache-hez, míg a magasabb vonulatot a Sziklás-hegységhez hasonlítják. A felszíni hőmérséklet egyébként -230 Celsius-fok körül mozog, nincs azonban kizárva, hogy a vastag jégtakaró alatt folyékony nitrogén hömpölyög, ami további kérdéseket vet fel. A becsapódási kráterek hiánya arra utal, hogy a Szputnyik- síkság geológiai időskálán mérve rendkívül fiatal, legfeljebb 100 millió éves képződmény, míg a nyugati, sötét színezetű térség sok milliárd éves. A Pluto-közeliség során készült minden felvételt megkapnak 2015 végéig, de akár egy évbe is beletelhet, míg a New Horizons által összegyűjtött összes információ eljut a Földre.
