Nem lehet könnyű ilyen kérdéseket kitalálni, ami az adó reményei szerint annyira felkelti a nézők érdeklődését, hogy telefont ragadjanak. Ilyen felháborító ostobaságot azonban, amilyennel a napokban találkozhattunk, amelyikkel az egyik kereskedelmi adó előállt, valószínűleg a Vatikán, vagy bármely más vallás vakbuzgó hívei között sem találni. Bemutattak a képernyőn balatoni és egyéb strandokat, ahol 2-3 éves forma kisfiúk és kisleányok szaladgáltak. S mit tesz Isten, vagy a valójában a teljesen normális szülő, aki már hallott valamit arról is, hogy ez mennyire egészséges, minden ruha nélkül engedik a gyerekeiket futkosni maguk körül.
Legszívesebben jó néhány apuka, vagy anyuka is szívesen levetette volna a strand-göncét ezekben a hőségtől fuldokoltató napokban. (Érdekes, mostanában nem nagyon hallani a nudista strandokról.) A tévénézőknek viszont arra kellett válaszolni: mit szólnak a kisgyerekek meztelenkedéséhez? Nem kellene rájuk is valami bugyifélét feladni legalább? Nem hiszem, hogy a 100-130 évvel ezelőtti időkben, amikor a hölgyek bokától nyakig valamiféle fürdőruhába bújva mehettek csak a vízbe, eszükbe jutott volna, hogy akkor a kicsikre is ruhát kell adni.
Nem vártam meg az esti eredményhirdetést, csak reménykedtem, hogy akik pénzt áldoztak a telefonos válaszra, ezt a világraszóló ostobaságot elutasították. Némi reményt kelt bennem, hogy amikor politikai természetű kérdésekben kérdezik a telefonáló közvéleményt, rendszerint a józanabb válaszok vannak túlsúlyban.
