A minap húsz olasz hadihajó merészkedett a dalmát szigetek közé. De visszafelé már csak tizenkilencen voltak — egy a tenger fenekére süllyedt. Ez volt az olasz flotta támadásának egyetlen jelentős eredménye, ámbátor ezer lövést adott le a dalmát partvidék magaslataira és helységeire.
A monarchia egyik tengeralattjáró naszádja csupán két lövést tett és az olasz flotta egyik legjobban fölszerelt páncélos cirkálója halálra sebzetten a víz alá merült. A monarchia hadiflottája most visszaadta a látogatást.
Százhatvan kilométer hosszú vonalon ostrom alá vette Olaszország keleti partját Anconától délre az olasz csizma sarkantyújáig. A támadás, miként az első alkalommal, amikor pünkösdi üdvözletet küldtek Olaszországnak, most is főként a vasúti vonalakra irányult, amelyeket a támadó vonalon belül használhatatlanná tettek. A bombázás azonban épületekben, hidakban, vasúti kocsikban is sok kárt okozott. Gyárépületek, laktanyák, vasúti állomások, mozdonyok estek áldozatul a támadó hajók ágyúgolyóinak. Úgy látszik, a monarchia hadihajói zavartalanul végez vihették pusztító munkájukat, mert a flottaparancsnokság jelentése szerint ellenséges tengeri haderők nem mutatkoztak.
Pár nap előtt pedig még azt írták az olasz lapok, hogy a monarchia hadiflottája nem mer a nyílt tengeren mutatkozni, holott az olasz hadihajók folyton cirkálnak az Adrián és keresik az ellenséget. A támadás alatt bízvást máshol keresték.
A tengeren szenvedett olasz kudarcokat kiegészíti a szárazföldi harcok teljes sikertelensége. A görzi csata ugyan még folyik, de az olaszok támadó kedve már lanyhulni, kezd. Eleddig semmi eredményt nem értek el, minden ponton visszaverték őket.
Népszava 1915. július 25.
