Jól emlékszem arra, hogy évtizedekkel ezelőtt az általános iskolai tankönyvekben volt egy olvasmány, amelyben egy ember mindennap három cipót vásárolt egyszerre. Egy idő után a kíváncsi boltos megkérdezte, hogy miért vesz mindennap három kenyeret. A vásárló erre elmondta, hogy az egyiket kölcsön adja, a másikkal az adósságát törleszti, a harmadikat pedig a párjával eszi meg. Az eladó nagyon elcsodálkozott, nem értette, hogy miért tesz így a férfi. A hitetlenkedést látva a vevő nyugodtan elmagyarázta: az első cipót a gyermekeinknek kölcsön adjuk, mert ha felnőnek, szeretettel adják vissza. A másodikkal az adósságunkat törlesztjük, mert a szüleink felneveltek. A harmadikat pedig mi esszük meg. Ez az olvasmány már régen elavultnak számít, jó ideje nem is szerepel már az olvasókönyvekben. Talán azért sem, mert azóta megfordult a világ és már nem a gyermek segíti a szüleit, hanem inkább a nyugdíjas támogatja nyugdíjából a gyermekeit, unokáit.