Nagy szerencséje van Pintér Gyula vállalkozónak, az általa 2005 tavaszán 140 millió forintért a Nagyházi Galéria árverésén megvett, akkor még csak Tiziano műhelyéből valónak tartott képet most a Magyar Nemzeti Bank 4,5 milliárdért vásárolta meg. Közben persze kiderült, ami már a vásárlás idején is sejthető volt, hogy a festmény Tiziano saját kezű munkája.
Kérdés azonban az, hogy szüksége van-e az országnak, pontosabban a Nemzeti Banknak ekkora összegért műalkotást vásárolni, s egyáltalán megéri-e az árát? A vételár megítélése nem egyszerű feladat, hiszen egy kép pontosan annyit ér, amennyit adott pillanatban adnak érte. Bár a Nemzeti Bank (ismeretlen) szakértői vélemények alapján ajánlotta a fenti összeget, mégsem vehetünk mérget rá, hogy ez a kép valóban ennyit ér a piacon. Sajtóértesülések szerint a Szépművészeti Múzeum részéről felvetődött, hogy az aukció idején él elővásárlási jogával, nemrégiben pedig Baán László a múzeum igazgatója 1 milliárd forintot ajánlott a gyűjtőnek, aki ezt nem fogadta el. Olyan becslések is napvilágot láttak, hogy a képet korábban 2-3 milliárdra taksálták. Ráadásul a festmény védett, így csak a magyar piacon értékesíthető.
Matolcsy György jegybankelnök 2014 januárjában indította el műkincs-visszavásárlási Értéktár Programját, „amelynek célja az elmúlt történelmi periódusokban különböző okok miatt külföldi tulajdonba került legfontosabb műkincsek minél nagyobb hányadának visszaszerzése Magyarország számára, valamint a hazai hagyatékokban fellelhető legfontosabb műkincsek megvásárlásával azok itthon tartása.” Az Értéktár Program megvalósítására az MNB Igazgatósága 100 millió eurós, mintegy 30 milliárd forintos keretet különített el 2018 végéig. Ebből az összegből vásárolták meg a kanadai Hamilton Galériától 1,6 milliárd forintért a Krisztis Pilátus előtt című Munkácsy festményt. A Trilógia másik magántulajdonban lévő darabjáról még nem sikerült megegyezni a tulajdonos Pákh Imrével. De 1,1 milliárd forintért érmegyűjtemény is vásároltak, méghozzá XIV-XVII. században Erdélyben vert ezüst tallérokat, 59 millióért pedig középkori fegyvergyűjteményt, melyet az Egri Dobó István Múzeumban már ki is állítottak. Ahogy Orbán Dezső, Vaszary János, Gulácsy Lajos egy-egy műve is a tulajdonukba került 40-60 milliós közti árakon. Ezek szakértők szerint piaci árak. A műtárgyakat egy, nemzeti közgyűjtemények vezetőiből álló grémium ajánlja az MNB-nek, és általában múzeumokba kerülnek, letétként.
Az MNB a műtárgyak, tallérok és középkori fegyverek mellett ingatlanokat is vásárolt, és nem is olcsón. A szakértők által 11-12 milliárdosra becsült értékű belvárosi Eiffel Palace irodaházat például 45,3 millió euró+áfáért, vagyis csaknem 18 milliárd forintért vásárolta meg. Korábban kastélyt vettek 415 millió forintért Tiszaroffon, 2013-ben pedig az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ) korábbi székházát szerezték meg 450 millió forintért.
Rendezvény- és oktatási központ céljára 3,42 milliárd forintért vett ingatlant az MNB egyik alapítványa Budai Várban. A Lónyay-Hatvany villát a város legdrágább lakásaként emlegették, mely Portfolio 2012-ben 2,5 milliárd forintot ért. Az Ybl Miklós által 1872-ben tervezett ingatlan első tulajdonosa Lónyai Menyhért, a kiegyezés korának meghatározó politikusa volt, majd az épület 1921-ben a Hatvany család tulajdonába került. Az ingatlant a világháborúban olyan komoly bombatalálat érte, hogy nem állították helyre. A kilencvenes évek közepén a Budapanoráma Kft. vásárolta meg a telket és építette újjá az épületet. Tőle vette meg az MNB Pallas Athéné Domus Animae Alapítványa (PADA). Ez az alapítvány vette meg a Vár egy másik gyöngyszemét, a régi városháza épületét is, 1,85 milliárd forintért a Magyar Tudományos Akadémiától. Ebben az épületben a PADA egy angol nyelvű doktori iskolát kíván üzemeltetni 2016 szeptemberétől.
