Álmodtam egy barackfáról, Ami alatt mindenki táncol. Ha még emlékeznek rá, így kezdődik a „nemzeti összetartozás dala”, amit 2013-től lett volna kötelező a jelzett emléknapon énekelni. Szerencsére ezt a világraszóló közröhej után kormányunk úgy elfelejtette, mint Lőrinc barát az egymilliárdját.
L. Simon László államtitkár is álmodhatott barackfákról, tudniillik most azzal került a hírekbe, hogy barackmagot árul zacskónként ezer forintért. „Rákellenes, méregtelenítő, tisztítja a májat, javítja a látást, ökológiai gazdálkodásból származik” – így ajánlja a portékát. Emiatt az élelmiszerhatóság nyomban vizsgálatot indított. (Hogy a magok körüli barack hol lehet, azt nem tudjuk, de a mondás szerint, amiből lekvárt lehet főzni, abból pálinkát is…)
Szóval azt eddig nem hallottuk, hogy költőnk barackot is „tenyészt”, mert legutóbb, amikor a miniszterelnök nála járt, akkor éppen rabok szüretelték nála a cigánymeggyet. Lehet ugyanis bérelni elítélteket, ha jól tudom, havi húszezer forintért, amiért egy napszámos a markába se pökne.
Erről jut eszembe, hogy volt e honban a szocializmusnak egy leleplezett ellensége. Demeter Bélának hívták, de így nyilván senki nem ismeri. Ha viszont azt mondom, hogy a meggymagos ember, az talán sokaknak dereng. Ő a konzervgyárban kidobott meggymagot vásárolta föl fillérekért, és facsemetéket nevelt belőlük, amiket jó áron eladott. Tisztességtelen haszonszerzés miatt bíróság elé állították és lecsukták, ahonnan csak a rendszerváltás után szabadult. De ő legalább megdolgozott azokkal a magokkal.
A dal vége egyébként: „érik már a barack, az áldott föld gyümölcse”.
