Korábban már több szakértő is úgy foglalt állást, hogy Törökország szempontjából az lenne a legszerencsésebb, ha az AKP, amely nem szerzett abszolút többséget a június elején megrendezett parlamenti választáson, nagykoalícióra lépne a szociáldemokratákkal. Az együttműködésnek két akadálya lehet. A CHP egyfelől azt követeli, hogy Recep Tayyip Erdogan elnök ne szóljon bele a napi politikába, a másik feltétel pedig az, hogy vonják felelősségre az AKP korrupciós botrányba keveredett politikusait.
E feltételek ellenére azért feltűnő, hogy Davutoglu mennyire körbeudvarolja a CHP-t. Dicsérettel illette a párt elnöke, Kemal Kilicdaroglu „konstruktív és pozitív hozzáállását” a tekintetben, hogy „lebontsák a két politikai erő között felmerülő ideológiai különbségeket és pszichológiai jellegű akadályokat”. Mennyire más hang ez ahhoz képest, hogy eddig hogyan viszonyult az AKP a CHP vezetőjéhez.
Június első napjaiban, közvetlenül a parlamenti választás előtt Erdogan bejelentette, beperli Kilicdaroglut, mert a szociáldemokraták elnöke azt merészelte állítani, hogy az idén átadott elnöki rezidencián, amely a maga nemében páratlan a világon a maga mintegy 1150 szobájával, még a WC deszka is aranyból készült. Ez „rágalmazás és hazugság” – mondta akkor dühösen az államfő, aki múlt héten újságírók egy csoportját vezette körbe amolyan rögtönzött idegenvezetőként a monumentális épületen. (Hogy külön-külön megmutatta-e az összes illemhelyet, erről nem írtak a török lapok.)
Egy hónappal korábban, május elején Erdogan azzal vádolta Kilicdaroglut, hogy „beszennyezi a vallást”, s „úgy használja fel a Koránt a saját céljaira, ahogy azt egykor Kenan Evren (az 1980-as katonai puccs vezetője) tette”. A CHP is számos alkalommal bírálta az elnököt, aki még kormányfőként több közösségi média betiltását is elrendelte. „Erdogan 140 karaktertől fél” – hirdette a párt, amikor elérhetetlenné tették a Twittert.
Erdogan és a CHP viszonya tehát nem éppen felhőtlen, s erre még egyéb számos más példát is felhozhatnánk. Ezért is nehéz elképzelni az AKP és a CHP együttműködését. Igaz, Davutoglu azért sokkal visszafogottabb az elnöknél, pragmatikusabb nála, s az ügyvezető kormányfő tisztában van azzal is, hogy ha koalíciós kormány hoz létre, az saját szerepét is felértékelheti, s talán nem kell mindig úgy táncolnia, ahogy az elnök fütyül.
Davutoglu ugyan azt közölte, hogy a nacionalista MHP előtt sem kívánják bezárni az ajtót, így egyelőre az AKP és e párt koalíciós tárgyalásai sem zárhatóak ki, erre azonban nagyon kicsi az esély. Devlet Bahceli, az MHP elnöke ugyanis elzárkózik attól, hogy szövetkezzen az AKP-val. Ami teljesen biztos, hogy Davutoglu nem keresi a parlamentbe 13 százalékkal bekerült kurd párt, a HDP kegyeit.
Ahmet Davutoglunak 45 napja van arra, hogy életre hívja az új kormányt. Ha ez nem sikerül, előrehozott választást kell rendezni, amelynek a november a legvalószínűbb időpontja.