Honduras közismerten erőszakos ország, a világon ott a legmagasabb a gyilkossági arány, és ez leginkább a drogbandák viszálykodásának tudható be. A 2009-es puccs óta nehezen sikerül megteremteni a stabilitást, és jelentősen megugrott az erőszakos bűnesetek száma. Az egymást követő tegucigalpai kormányzatok számára szinte lehetetlen kihívás a bandák megfékezése. 2012-ben az akkori elnök, Porfirio Lobo vetette be először a hadsereget a drogcsempészethez kötődő erőszak „kezelésére”, majd utóda, Juan Orlando Hernández továbbvitte ötletét, és ahogy ő fogalmazott ”minden sarokra katonát állított”. Hernández intézményesítette a katonai rendőrséget (PMOP), a belső rendfenntartásra használt katonai erő létszáma tervei szerint jövőre 40 százalékkal fog nőni. Tagadhatatlan, hogy a gyilkosságok száma visszaesett, de egyhamar aligha sikerül kiirtani a bűnözést az utcákról
Az elmúlt évben kiemelkedően sokan emigráltak Hondurasból az Egyesült Államokba, leginkább a szegénység és az erőszak elől menekülve. Ha ez nem lenne elég cáfolat a fegyveres erők hatékonyságára, egyre több visszaélésre derül fény. Bár erről nincsenek hivatalos számadatok, a Reuters összeállított egy listát az Egyesült Államok 2014-es hondurasi emberjogi jelentése, valamint három nagyobb emberi jogi szervezet és lapértesülések alapján. Kilenc gyilkosságot, húsz esetbeli kínzást és harminc jogtalan letartóztatást számoltak össze.
Bár nem lehet minden egyes esetről bebizonyítani, hogy a katonaság áll mögötte, cáfolhatatlan, hogy történnek az egyenruhásokhoz köthető erőszakcselekmények. Rigoberto Chang belügyminiszter is elismerte ezt, de szerinte ezek elszigetelt incidensek, és megígérte, hogy igazságot szolgáltatnak ezekben az ügyekben. Elmondta, az érintett katonákat bíróság elé állították, és a katonák továbbra is az utcákon maradnak, amíg a biztonságot helyre nem állították. Juan Almendarez, a CPTRT, a megkínzottak és hozzátartozóik kezelésével foglalkozó központ vezetője már kevésbé bizakodóan fogalmazott. Szerinte a jogsértések száma folyamatosan emelkedik, és a veszély csak növekszik, mivel a kommandósok símaszkban, látható azonosító nélkül lépnek fel. A fegyveres erők eddig nem nyilatkoztak a vádakról. Szóvivőjük, Antonio Sánchez tábornok annyit fűzött hozzá az esetekhez, hogy minden katona kapott emberi jogi eligazítást, és mindenkit, aki hasonló gyanúba keveredik, bíróság elé állítják. Hozzátette, ha bárkinek más ötlete van arról, hogy hogyan szállhat szembe az ország a bizonytalansággal, nyugodtan terjessze azt elő. A Reuters értesülései szerint jelenleg 24 katona után nyomoznak a kilenc gyilkosság ügyében, és még többet tartanak fogva olyan vádakkal, mint kínzás vagy nemi erőszak.
Az ENSZ 2012-es adatai szerint az országban százezer ember küzül kilencven vált gyilkosság áldozatává. Gyakran azok válnak célponttá, akik nem tudják megvédeni magukat, 2014-ben kis híján ezer gyerek halt meg, és 2013-ban tizennégy óránként végeznek egy nővel. Az aktivisták sem érezhetik magukat biztonságban, a puccs óta közel százötven környezetvédő és huszonkilenc újságíró vált áldozattá. Azok, akik támogatják a nagyobb katonai jelenlétet, megnyugodtak a gyilkossági mutató visszaesésével. A Hondurasi Független Állami Egyetem erőszakfigyelő programja szerint a ráta 2014-re hatvannyolcra csökkent. Ezzel Honduras átadta a”leggyilkosabb ország” nem éppen dicsőségteljes pozícióját El Salvadornak.
A statisztikai javulás viszont nem feltétlenül jár együtt tényleges javulással. Nem kérdés, hogy a lakosok helyzete továbbra is aggasztó, és azt sem lenne egyszerű megmondani, hogy kié a legaggasztóbb. Egy olyan országban, ahol nem ismerik el a nemi indíttatású gyilkosságokat, ellenben 100 ezer emberből 12 esik annak áldozatává, a nők csak a jogvédő szervezetekben bízhatnak. Az Egészségügyi Világszervezet szerint ha 100 ezer lakosra 8.8 haláleset jut, az már elég egy járványhoz. Ez alapján az ország esetében már nőgyilkossági járványról beszélhetünk. Claudia Herrmannsdorfer, a helyi nőjogi központ vezetője szerint 2005 és 2013 közt 263 százalékkal nőtt az ilyen esetek száma, ráadásul ezeknek 94 százalékát sosem hozzák nyilvánosságra.
Általában hasonlóképpen elmarad a média dolgozói ellen elkövetett bűnök kivizsgálása is. Carlos Mejíra, a Radio Progreso riportere 2014 májusában halt erőszakos halált, de a nyomozást gyorsan lezárták, könnyen felmerülhetett a gyanú, hogy politikai indíttatású gyilkosságról volt szó. Külföldi újságírókat is gyakran vesznek őrizetbe, sokak halálos fenyegetéseket kapnak, amiket gyakran be is váltanak. A C-Libre nevű jogvédő szervezet szerint csak ebben az évben január és március között negyvennégy esetben sértették meg a szólásszabadság jogát a közép-amerikai országban, és havonta körülbelül tizenöt bántalmazási esetről szereznek tudomást. Idén eddig negyvenhat újságírót, hát ellenzéki politikust, három médiaszervezetet és több tucat tanulót értek támadások, összességében ez a tavalyi adatok háromszorosa.
Bizonyos esetekben egyértelműen politikai okok állnak a bűnesetek mögött. Májusban a OFRANEH nevű, a hondurasi fekete kisebbség jogait védő szervezet tett bejelentést erőszakos magatartásról a katonaság részéről. Kisebbségiek egy csoportja tüntetett, visszakövetelve ősi földjét, így keveredtek konfliktusba a haderővel. Végül hat gyereket szállítottak kórházba Trujillo városában, miután könnygázt vetettek be ellenük. Ugyanebben a hónapban a katonai rendőrség és a COBRAS nevű különleges egység könnygázzal és gumibottal támadt az ellenzéki LIBRE párt tagjaira, amikor azok egy parlamenti ülés során demonstráltak. A parlament épületén kívül is voltak tüntetők, nekik is jutott a könnygázból. A LIBRE több tagja kórházi ápolásra szorult. Szintén májusban két Rio Blanco-i őslakost kínoztak meg. Saját otthonukban verték meg őket, fejüket víz alá nyomták. Miután már majdnem megfulladtak, műanyagzsákot húztak a fejükre. A két férfi bűne az volt, hogy egy vízierőmű ellen akartak tiltakozást szervezni.
Látszólag esélytelen Hondurasban véleményt nyilvánítani, kivéve, persze ha az előírt vélemény. Az emberek ennek ellenére nem adják fel, és tovább tiltakoznak. Bár egy nemrégiben készült közvélemény-kutatás szerint lakosság mintegy 60 százaléka egyetért a katonai rendőrség bevetésével, láthatóan közel sem elégedettek, Lehet kevesebb a gyilkosság, de ez magában még nem teszi élhetővé az országot. Juan Orlando Hernández hivatali ideje 2018 januárjában lejár. Az államfő számára nagyon is kapóra jön az erőszak elleni kampány. A jelenleg is zajló tüntetések és a személyét is érintő hatalmas korrupciós botrány ellenére alkotmánymódosítást tervez, hogy meghosszabbíthassa hatalmát.