Amikor meglátjuk Molnár Piroskát a Romance.com című előadás elején a Rózsavölgyi Szalonban, Hindi Brooks amerikai írónő darabjában, egy fotelban üldögélni, maga a megtestesült lepusztultság, reménytelenség, magány. Egészen lidérces. Úgy néz ki, mint aki tökéletesen leszámolt már mindennel, nincs számára már semmi fontos az életben, minél hamarabb várja a halált. Nem is egészen értem, hogy mi történt, azt hittem, egy helyes kis romantikus vígjátékra jöttem, nem tudom felfogni, hogy akkor mi ez a vérfagyasztás.
Aztán rájövök, hogy á semmi, csak az, amit eddig is tudtunk, hogy Molnár nagy színész, és egy kedves könnyedségbe is, ha éppen úgy adódik, belejátssza az élet teljességét. Az elején megmutatja a reményt vesztett, céltalan, önmagukban üldögélő, elfásult öregek helyzetét, aztán tüstént lesz ő könnyedén, játékosan, humorosan szórakoztató, sziporkázó, ha arra van szükség.
Az unokája, hogy ne a csupasz falat bámulja, beállít hozzá egy számítógéppel. Kapásból hárít, hogy ahhoz neki semmi köze, úgysem tudja majd kezelni. Aztán csak odatelepedik hozzá. Tapogatja. Félve bekapcsolja. Bambulja, hogy jé, mi minden van rajta. És unaloműzőként egyszer csak elkezd chatelni. Válaszol egy 28 éves hapsinak. És kiadja magát 25 éves lánynak. Arcára kiül a boldogság, ahogy egyre-másra kitalálja a hazugságokat, amint fiatalnak füllenti magát, vissza is fiatalodik, feltöltődik életkedvvel.
A vőlegény és a menyasszony között látszik a konfl iktus (Formán Bálint, Erdélyi Tímea) FOTÓ: DICSŐ DÁNIEL
Persze azt nem tudja, hogy az elvileg 28 éves ifjú is túl van már hetvenen. Csak előbb kezdte ugyanazt játszani, mint ő. Gubbaszt egy kis presszóban, és szintén meglehetősen élvezi, hogy energikus, sportos, hegyet mászni is imádó, fess hapsinak adja ki magát. Amikor „kapás” van, válasz érkezik társkereső agyszüleményeire, ugyancsak meglódul a fantáziája, és a lehető legelőnyösebb külső, belső tulajdonságokkal rendelkező, partiképes ifjúnak adja ki magát.
Jordán Tamás is remek a szerepben. Szinte kiugrik a székből, annyira örül egy-egy újabb mondatának, ötletének. Még szereti cifrázni is a dolgokat. Mintha hájjal kenegetnék, úgy élvezi ezt a hazudós, Háry Jánost megszégyenítő szerepkört. Persze ő szintén özvegy, és ugyancsak érzékelteti, hogy ez a fura szórakozás, vagy a teljes reménytelenség. Tán egyetlen haverja a presszó fiatal pincére, aki pedig jobb híján szolgál fel, valójában kallódó színész ő, egyfolytában válogatásokra jár, és csodára vár.
Addig megy ez a furcsa, internetezgetős idill, addig kér újra és újra a férfi egy fényképet, míg a nő valamelyik meggondolatlan pillanatában azt találja írni, hogy a fotó nem elég kifejező, akkor inkább találkozzanak. Na, ebből aztán lesz haddelhadd. A nő unokáját, a férfi pincérhaverját kérleli, hogy a leégést elkerülve, menjen el helyette a randevúra, hogy legalább mesélje el neki, milyen a másik. Innen már kitalálható a történet. A két fiatal egymásba szeret, majd persze a két öreg is, suba subához, guba gubához, itt a boldog vége, fuss el véle.
Csak a lány vőlegénye marad hoppon, úgyis elég féltékeny volt, meg túlzottan ki akarta sajátítani a szerelmét, aki azért nem volt totálisan belezúgva. Formán Bálintnak nincs könnyű dolga, elég sematikus a figura, de azért tud ő is komédiázni. Ahogy Erdélyi Tímea is, aki a megbetegedett Sípos Vera helyett hősies gyorsasággal ugrott be a szerepbe. És jó is benne. Roppant szerethető, kissé hebrencs lányt alakít, akinek bár fölöttébb rigolyás a nagyija, de mégis tűzön-vízen keresztül ragaszkodik hozzá. A Domokos Zsolt játszotta fiú pedig kedvesen nyúlánk, érző szívű kajla, hamarosan imádják egymást.
Hát eléggé szimpla história. De közben jó színészeknek kiváló játéklehetőséget ad, és Dicső Dániel rendező hagyja is játszani őket. Meghálálják. Élettel töltik meg ezt a helyes marhaságot, kimondottan élvezik, amit csinálnak, és ezzel élvezetet szereznek a nézőknek is. Közben azt is éreztetik, hogy vannak komoly bajok, igen, tudjuk mindannyian, de azért most leginkább szórakozzunk egy jót.